Hármas kiképzőterep

A falu nyugati oldalán található. Füves terület, szórványosan fákkal és földbe ásott rönkökkel, amik edzés szempontjából hasznosak. Egy nagy tó terül itt el, ami nemcsak szép látványt nyújt, de a víz eleműeknek kitünő edzéslehetőséget is, persze másoknak is lehet itt komolyabb kihívás, egy-egy vízalatti edzés.

/Uzumaki Nagato/

- Gyere be ! - hallatszott a válasz a kopogásomra Tsunade-sama irodájából, én pedig beléptem a helyiségbe. Három ismeretlen arcot láttam meg ott, egy férfit és két fiút. Ebben a felállásban, nyilván ők a csapattársaim. Jobban szemügyre vettem őket. A férfi, aki ha minden igaz, a senseijünk lesz, teljesen áltagos ninja-ruházatot hord, kék szemmel és ezüst hajjal van megáldva. Hmm... ilyen kinézettel ő lehetett a fiatal nők kedvence tíz-húsz évvel ezelőtt. Bár lehet, hogy még mindig az, olyan középkorú lehet, így első saccolásra. Kíváncsian nézett rám, dehát ez természetes, hiszen nincs semmi különös abban, hogy meg akarja ismerni a tanítványát. Miután napirendre tértem felette, áthelyeztem a figyelmemet a két fiúra. Az első egy alacsony, kopasz, izmos gyerek. Vajon mi oka lehet egy gyereknek megfosztatni magát a hajviselés kiváltságától ? Talán ilyen komolyan veszi a harcművészeteket ? A fiú rám nézett, én pedig nem tudtam mit kezdeni a tekintetével. Vegyük szemügyre az utolsó gyereket is. Kabátot és hoszzúnadrágot visel ? Pedig már elég meleg az idő mostanában. Hosszú fekete hajából almaillat árad, ami... valjuk be, elég furcsa egy fiúnál. Amint rám nézett, észrevettem, hogy a szemei egész furcsák, nagyok és szürkék, és érzelemmentesek ! Olyan érzésem volt, mintha egy tócsába bámulnék. Szóval, vegyük csak számba az embereket, nehogy elfelejtsem: van egy ex-szépfiú senseijünk, egy vérkomoly, kopasz harcművész-palántánk, és almaillatú jégcsap-genninünk ! Hát, elég érdekes csapat állt össze !
- Sasara, pont időben! Ők itt a csapattársaid. Rólad már meséltem nekik, Te viszont még nem ismered őket. - mondta el a Hokage-sama számomra azt, amit már eddig is sejtettem.
- Én Hanagawa-sensei vagyok. - kezd el beszélni a sensei, én pedig automatikusan ránézek. - Mi, a hármas számot visleő csapatot alkotjuk. Örülök, hogy Te is a diákom lehetsz. - közölte egy halovány mosollyal az arcán Hanagawa-sensei. - Köszönöm Godaime! Mi akkor nem is zavarunk tovább, elmegyünk a hármas kiképzőterepre.
És a Hokage köszönése után már indultunk is. Az úton a sensei beszédet tartott, az összetartás fontosságáról, és a konohai büszkeségről, vagy miről. Elég unalmas volt, hiszen ilyesmikről már az akadémián hallottam. Végül szerencsére megérkeztünk a célhelyre, és leültünk egy tó mellé.
- Rendben, akkor most mutatkozzatok be egymásnak, mi a nevetek, hány évesek vagytok, célok, és ilyenek. Én örülnék neki, ha elmondanátok mik a terveitek jutsuk terén, csupán a képzésetek céljából. - adta ki ezt az elgondolkodtató feladatot a sensei, és rám nézett. Ebből én arra következtettem, hogy én kezdjem el elsőként a beszámolót.
- Akkor én kezdem. - szólaltam meg elsőnek a geninek közül, és a senseire néztem, végülis elsősorban neki beszéltem. - Ayakawa Sasara vagyok, tizenöt éves. A céljaim ? - kérdeztem csakúgy magamtól, és elgondolkodva felnéztem az égre. - Talán célomként azt nevezném meg, hogy szeretnék olyan ninja lenni, aki nem a klánja miatt vált híressé, hanem önmaga végett. Ami a jutsukat illeti, még nem igazán gondolkodtam el rajta, de az elemi ninjutsuk és a taijutsuk mindenképpen szerepelnek a terveim között. - zártam le a mondandómat, így átadva a szót a másik két csapattársamnak, esetleg Hanagawa-senseinek.

// Sasara-chan //

Hanagawa-sensei és a társaid figyelmesen végighalgatták a mondandódat. Tanárod tekintete most a kopasz fiúra szegeződött. Az megfeszítette izmait a trikója alatt és érzed a célzás feléd ment. Ezek után gyorsan hadarva belekezdett a monológjába:
- A nevem Kitukechin Zuramon. Tizenhat éves. Elsősorba a Taijutsu érdekel, de a Ninjutsuk terén is brillírozok, elvégre Konohagekure egyik legjobb geninje lennék. Céljaim, hogy hamar elérjem a Jounin szintet és elcsábítsam Sasara-chant!
Rád nézett és arcán egy fura fémosollyal megint megfeszítette az izmait, aztán hátbaveregette a fehér kabátos fiút.
A másik, vagyis akit az előbb hátbeveregetett Zuramon, szürke áttetsző szemeivel végigmérte "bántalmazóját", majd mintha tudomást sem vett volna a dologról, halkan, lágy hangon megszólalt:
- Tizenhat éves vagyok. A nevem Hyuuga Shihoru. A céljaim nem tartoznak senkire. És kedvelt technikaalkalmazási formám se!
Hanagawa gorombán nézett rá, ennél azért kicsivel többet várt, de sóhajtott egyet és mintha arról motyogott volna, hogy lesz még mit fejleszteni rajtatok, elindult egy fához és könnyedén felsétált rá.
- A mai edzés abból fog állni, hogy a chakrakontrollotokat fejlesztjük! Irányítsátok a lábatokba a chakrát és ezáltal megtapadva a fán egyszerűen sétáljatok fel. természetesen ez bonyolultabb, mint amilyennek látszik, de majd úgy is megtapasztaljátok. Előnyös, ha egy kunaiial jelzitek magatoknak meddig jutottatok. Nagyon fontos a lábba vezetett chakra mennyisége, erre fogyeljetek oda rendesen. Lehetőleg a nap végére érjetek célt, de ha esetleg nem jönne össze akkor se szomorkodjatok, mert annyira azért nem sietünk. Az alapoknál precíznek kell lenni!


// Szép postot kérnék, amiben sok próbálkozás és némi elméleti háttér is van. Rámehet az egész nap, de ha gondolod akkor, akár több is... Shihoru két óra múlva sikeresen fel és le sétálgat, míg Zuramon csak a nap végére ér sikert //

/Uzumaki Nagato/

"- Talán célomként azt nevezném meg, hogy szeretnék olyan ninja lenni, aki nem a klánja miatt vált híressé, hanem önmaga végett. Ami a jutsukat illeti, még nem igazán gondolkodtam el rajta, de az elemi ninjutsuk és a taijutsuk mindenképpen szerepelnek a terveim között." - miután mindezeket elmondtam, azután jutott csak eszembe, hogy a valós céljaimat igazából nem is nagyon akartam megosztani másokkal. Végülis, semmi közük hozzá, igazán kitalálhattam volna valami mást. De mostmár mindegy, legalább megúsztam a titkolózást is. Míg ezeken méláztam, a következő fiú is sorra került, az, akit az előbb elszánt, kopasz harcművész-jelöltként jegyeztem meg. Fél szemmel láttam, hogy az említett megfeszítette izmait felsője alatt. Éreztem, hogy ezt az apró célzást nekem szánta. Úgy látszik, még a ninjafiúkra is igaz, hogy ha nő van a közetükben, azonnal imponálni akarnak neki. Jellemző, filozofálgattam, miközben az ujjaim segítségével a hajammal játszottam. Ezalatt a "nagyrabecsült" csapattársam is elkezdte a beszámolóját, fél füllel hallottam, hogy Kitukechin Zuramonnak hívják és egy évvel öregebb nálam.
- ... Elsősorba a Taijutsu érdekel, ... - hmmm, úgy látszik nem is jártam messze az igazságtól, amikor azt gondoltam, hogy ez a gyerek harcművész akar lenni. - ... de a Ninjutsuk terén is brillírozok, elvégre Konohagekure egyik legjobb geninje lennék. ... - ohohó, úgy látszik itt valakinek nem csak izma, hanem önbizalma is van bőven ! - ... Céljaim, hogy hamar elérjem a Jounin szintet ... - igen, igen, ez olyan általános, lapozzunk ! - ... és elcsábítsam Sasara-chant!
Hogy miiii ?? Na-na-na álljon meg a menet ! Úgy látszik, ez a fickó tényleg elszánt, és nemcsak a harcművészetek, hanem az én meghódításom terén is !! Első döbbenetemben még a szó is belémfagyott, pedig máskor biztosan mondtam volna valamit, valami olyat, amit az emberek nem tesznek egykönnyen zsebre ! Most azonban csak döbbentem néztem magam elé, majd rá, Zuramonra, aki még mosolygott is rám, és újból befeszítette izmait. Én pedig mondani akartam valamit, valami olyasmit, hogy "Hogy képzeled ?" vagy "Elcsábítani ? Engem ?" vagy legalább azt, hogy "Ki engedte meg neked, hogy hogy <-channak> hívj, Zura-kun ?", de aztán rájöttem, hogy egy ilyen helyzetben, jobb, ha nem is mondok semmit. Így a felháborodás helyett inkább a nemes nyugalmat választottam, rendeztem a tekintetem, kihúztam magam, és a fejemet elfordítva úgy tettem, mintha nem is számítana senkinek semmit ez az előbbi félmondat, főleg nem nekem.
Mindezek után, végül a pocsolya-szemű, almaillatú fiú következett, aki még bíztatásként kapott is Zuramontól egy kis hátbaveregetést is, és aztán a maga halk hangján megszólalt:
- Tizenhat éves vagyok. A nevem Hyuuga Shihoru. A céljaim nem tartoznak senkire. És kedvelt technikaalkalmazási formám se!
Nah, te aztán nem vitted túlzásba a bemutatkozást ! Nem tudtam meg belőle egyéb hasznosat, mint a nevedet. De aztán nehogy azt hidd, hogy most előnybe kerültél velem szemben, mert te tudod a céljaimat és az erősségeimet, én meg nem tudom a tiédet ! Ha megakarnám tudni bármelyiket is, akkor egyszerűen felhasználnám a klánom kiterjedt kapcsolathálózatát, és kideríteném ! Persze csak ha érdekelne, mert egyébként kit izgat ? Engem aztán nem, nem vagyok én rá kíváncsi, csak ha az lennék, kideríthetném.
Mialatt nekem ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, a sensei is megmozdult. Pontosabban felállt, és egyszerűen felsétált egy közeli fára. Nem igazán lepődtem meg, hiszen hallottam már erről a technikáról. A fáramászás technikája: tudtommal úgy működik, hogy a ninjának a talpába kell koncentrálnia a chakráját, idéztem fel az egyik rokonom szavait.
- A mai edzés abból fog állni, hogy a chakrakontrollotokat fejlesztjük! Irányítsátok a lábatokba a chakrát és ezáltal megtapadva a fán egyszerűen sétáljatok fel. természetesen ez bonyolultabb, mint amilyennek látszik, de majd úgy is megtapasztaljátok. Előnyös, ha egy kunaiial jelzitek magatoknak meddig jutottatok. Nagyon fontos a lábba vezetett chakra mennyisége, erre fogyeljetek oda rendesen. Lehetőleg a nap végére érjetek célt, de ha esetleg nem jönne össze akkor se szomorkodjatok, mert annyira azért nem sietünk. Az alapoknál precíznek kell lenni! - magyarázta el Hanagawa-sensei bővebben a feladatot.
- Rendben van. - mondtam csak úgy félhangosan magamnak, és elővettem egy kunait az övtáskámból. Ekkor már nem akartam a csapattársaimmal foglalkozni, igyekeztem minden más, nem a feladattal kapcsolatos gondolatot kiverni a fejemből, hogy azok ne tereljék el a figyelmemet. Ezután kiválasztottam magamnak egy fát és odasétáltam elé. "Irányítsátok a lábatokba a chakrát...", idéztem fel magamban a sensei utasítását, és megpróbáltam így is cselekedni. Behúnytam a szemem, és elképzeltem, ahogy a testem középpontjától a chakra elindul lefelé, áthalad a tenketsu pontjaimon, és leér a talpamba, ott aztán megállapodik. Erősen koncentráltam, hogy ott meg is maradjon. Ezután a valóságban is éreztem, hogy a talpam duzzad a chakrától. Jó ! Majd a fához támasztottam a lábam, és lépegetni akartam rajta, ahogy azt Hanagawa-sensei is tette korábban. Az első lépésemmel nem is volt gond, az elöl lévő lábam rendesen meg is maradt a fán, de a második lépésemet már nem tudtam megtenni, mert a charkakontroll megszűnt, így a talpam és a fa elváltak egymástól. Szerencsére nem voltam túl magasam, és a kezeimmel is fékezni tudtam az esést, így nem ütöttem meg magam. A földön ülve gondolkodtam el azon, hogy mit ronthattam el. Talán nem figyeltem eléggé a chakrakontrollra. Jobban kell koncentrálnom... vagyis inkább folyamatosan kell koncentrálnom, hogy fenn maradjon a chakraáramlás a fa és a talpam között. Ezen elgondolással megmarkoltam a kunaimat, és felálltam. Újból koncentrálni kezdtem a chakrát a talpamba. Amikor éreztem, hogy ez megvan, ismét elindultam felfelé a fán. Ezúttal végig erősen arra gondoltam, hogy folyamatosan áramoltatom a talpamba a chakrát. Még azt is elképzeltem, ahogy folyamatosan haladok felfelé a fán. Ezt egy ideig valóban így is volt, néhány lépés után azonban éreztem, hogy a chakra elfogyott a talpamból, én pedig ismét elszakadtam a fától, a gravitáció pedig természetesen elkezdett a föld felé húzni. Most azonban nem hagytam, hogy egyszerűen csak lezuhanjak, inkább elrugaszkodtam a fától, és így gugolásba érkeztem. Úgy látszik, most a chakra mennyiségével volt a baj. Túl kevés chakrát irányítottam a lábamba, így nem maradt meg huzamosabb ideig a talpam a fán. Akkor egyszerűen több chakrát koncentrálok a lábamba, és akkor menni fog ! Felugrottam a földről, és újra a lábamba koncentráltam a chakrám, a mai napon már negyedszerre. Ezúttal azonban igyekeztem sokkal több mennyiséget a talpamba irányítani. Éreztem, hogy a talpam csak úgy pulzál az energiától. Újra nekifutottam a fának: jó néhány lépést sikerült megtennem, amikor a fa kérge váratlanul behorpadt, és hangos reccsenéssel összetört. Erre én természetesen elvesztettem a koncentrációmat, és nem tudtam továbbmenni, arra azonban még volt időm, hogy a kunaimmal egy széles, félköríves vágást ejtsek a fán, ezután elugrottam a fáról, és a fa mellé érkeztem. Felnéztem az imént vágott karcolásra. Egy jó fél méterrel a fejem felett volt. Alatta pedig megtört kéreg. A fa megsérült. Nyilvánvalóan a chakrámtól sérült meg, ezek szerint túl sok volt a beleadott chakra ! Tehát erre mondta Hanagawa-sensei, hogy nagyon fontos a chakra mennyisége ! Meg kell tudnom, hogy mennyi az a chakramennyiség, amennyi pont ideális, hogy ne csússzak le a fáról, és hogy az ne is repedjen meg. Ezt pedig magamnak kell megállapítanom ! Azonban nem akarok folyton leesni a fáról, ezért inkább innen, a földről kísérletezek. Megálltam a fa előtt egy lépéssel, feltettem rá az egyik lábam, és chakrát vezettem belé. Közben fel-le huzogattam a talpam a fán, és ránehezedtem az adott lábamra, hogy megtudjam, mennyi az a mennyiség, ami pont fenn tud engem tartani a fán. Többszöri próbálkozások után azt vettem észre, hogy a két véglet egyre közeledik egymáshoz. Hamarosan megtaláltam a szükséges chakramennyiséget. Ezután ismételten nekirugaszkodtam a feladatnak, felfutottam a fára. Ezúttal már sokkal messzebb jutottam a fán, mint előtte, hiszen most már ismertem a szükséges chakramennyiséget. Ennek azonban egyszer végeszakadt, nekem pedig ismét le kellett ugranom a fáról. Amikor hátranéztem, akkor láttam csak meg, hogy már milyen magasra is jutottam. Gyorsan megkarcoltam a fát a talpam fölött, és leugrottam róla. Nagy zajjal érkeztem a földre, a kezeimmel tompítva az esést. Felnéztem a fára, és láttam, hogy a mostani vágás jóval magasabban van, mint az előző. Elmosolyodtam, hiszen a fa harmadáig sikerült feljutnom. Azonban az örömmel együtt valami mást is éreztem: fáradtságot. Fájt a fejem, zihálva vetem a levegőt, és remegtek a végtagjaim. Úgy döntöttem ideje pihenni egy kicsit. Leültem a fűbe, kinyújtottam a lábaimat, és a fának támasztottam a hátam. Közben észrevettem, hogy a Nap már sokkal magasabban jár, az idő is melegebb lett. Megnéztem, hogy a csapattársaim hol járnak a feladattal: döbbenetemre Shihoru már biztos léptekkel sétált fel-alá egy távolabbi fa törzsén. Elég jó lehet a chakrakontrollja a fiúnak. Az ellenkező irányba fordítottam a fejem, és láttám, hogy a másik csapattársam, Zuramon elszánttan gyakorol. Hátrahajtottam a fejem, becsuktam a szemem, és gondolkodni kezdtem. A családom jutott eszembe először, és a klánom, na meg annak ügyes-bajos dolgai. Elég nagy a zűr az Ayakawa klán körül mostanában. A tisztelt rokonságom épp az utóbbi hetekben jött rá, hogy növelnünk kell a bevételeinket, és csökkenteni a kiadásainkat, elvégre a családi kassza is véges, és csak kevés embernek van valami foglalkozása a klánban. Mindezt persze a megszokott színjáték keretében teszik, nehogy kitudódjon bármi is. Amit én már nagyon régóta unok. Bárcsak olyan szabad lehetnék én is, mint az a fecske, amelyik az imént szállt el arról az ágról... de mostmár elég a mélázgatásból, vissza a fához ! Felálltam, és újra a talpamba koncentráltam a chakrámat, mint ahogy ez már a mai nap számtalanszor. Felfutottam a fára, mentem, ameddig csak tudtam. Aztán újra, újra, és újra. Mindannyiszor magasabbra került az a bizonyos vágás a fán. Próbálkozásaim közben pedig rájöttem, hogy már egyre könnyebben megy a chakrakontroll: már nem kellett olyan erősen az áramoltatásra koncentrálnom, mint az eléjén. Folyamatos próbálkozásaimnak az lett az eredménye, hogy a legutolsó kunaivágás már a fa háromnegyede felett egy kicsivel helyezkedett el. Azonban mire ezt elértem, már én magam is nagyon fáradt voltam, és már chakrám is csak kevés maradt. Több óra telhetett már el azóta, hogy elkezdtem a feladatot. Ezt onnan tudtam, hogy a Nap már a leszálló ágába jutott. Akkor most nekifutok mégegyszer, és elérem a fa tetejét ! Elszántan futottam fel a fára, úgy igyekeztem, ahogy csak az erőm engedte. Már majdnem a fa tetején voltam, amikor éreztem, hogy lazul a talpam és a fa tapadása. Ezúttal azonban nem vártam meg, hogy leessek: a szabad kezemmel elkaptam a legközelebbi faágat, és azzal felhúztam magam. Megvetettem a lábam két másik faágon, és beleszúrtam a kunaimat a fa legfelső ágába.
- Sikerült ! - sóhajtottam fáradtan, de örömmel. Lenéztem a földre, ahol megláttam a senseit és a csapattársaimat. Ezek után megnéztem a tájat, ami a szemem elé tárult. Elég messze el lehetett látni onnan, ahol álltam. Kisvártatva úgy döntöttem, lejövök a fáról, de ezúttal már a lábaimat is használtam, hiszen tényleg nagyon fáradt voltam. Amikor végül leértem, az első dolog, amit tettem, az az volt, hogy leültem, és pihentem. Végre !

Bizonyos szempontból hatalmas bravúrt sikerült elérned. Elraktározhatod magadban az élményt, persze csak ha Te magad is büszke vagy rá. Fáradtségod viszont valóságos. Nagyjából egyszerre végeztél Zuramonnal.Rajta is látszódik hogy fáradt, de kedvesen néz feléd és közben az izmait simogatja. Az már biztos, hogy nem gavallér a fickó. Persze ki tudja Te erre hogyan reagálsz.
- Nagyszerű, ez igazán nagyszerű eredmény mindannyiótoktól! Gratulálok - mondja a senseietek éss látszódik rajta, hogy komolyan is gondolja - Most menjetek haza, pihenjetek egyet. Tegyetek így holnap is. Holnapután viszont délben ugyanitt. Ne késsetek!
Egy pukkanás és Hanagawa-sensei eltünik, csupán egy fehér felhő marad utána. Az utasítás egyértelmű volt, de innenstől szabadok vagytok.
Shihoru oda lép hozzád és a kezét nyújtja. Majd így szól:
- Tehetséges vagy, akárcsak az a másik tökkelütött - Zuramon felé néz - De edz keményebben, mert ma még megtettem, de holnapután már nem leszek hajlandó miattatok várni!
Barátságtalan egy fiú, annyi szent. Ha elfogadod a feléd nyújtott kezet, akkor felsegít, ha nem, akkor csak egy lenéző mosoly fut végig az arcán majd lassan elsétál. Zuramon is hallotta ezt az egészet és már Shihoru után vetné magát egy "mi volt ez!?" kiáltással, de megbotlik a saját lábában és a fáradtságtól a földön marad.

// Sajnélom, hogy megvárakoztattalak. Ez viszont tényleg szépposzt volt. + 20ch és ha gondolod, akkor folytathatjuk az eredeti tervszerint //

/Uzumaki Nagato/

Fáradtan nyújtottam ki a lábam a fűbe, miután sikerült felmennem és épségben le is jönnöm a mögöttem lévő fáról. Kényelmesen hátradőltem, majd körbenéztem. Úgy látszik Shihoru már rég kész van, nem úgy néz ki, mint aki most jött le a fáról. Ch, megelőzött. A másik irányba nézve megláttam Zuramont is. Ő viszont épp most végezhetett. Fáradtan mosolygott rám, miközben az izmait mutogatta. Nah, már megint kezdi. Unottan elfordítottam a fejem.
- Nagyszerű, ez igazán nagyszerű eredmény mindannyiótoktól! Gratulálok. - szólalt meg a sensei. - Most menjetek haza, pihenjetek egyet. Tegyetek így holnap is. Holnapután viszont délben ugyanitt. Ne késsetek! - adta ki az utasítást Hanagawa-sensei, majd el is tűnt. Pihenés ? Ezt mondania sem kellett volna. Ha hazaértem, nem fogok mást csinálni, csak ezt: pihenek. Ezután Shihoru odajött hozzám.
- Tehetséges vagy, akárcsak az a másik tökkelütött. - célzott Zuramonra a fiú. - De edz keményebben, mert ma még megtettem, de holnapután már nem leszek hajlandó miattatok várni!
- Ch, ki mondta, hogy várj rám... - vontam meg a vállam, de azért elfogadtam a fiú felém nyújtott kezét, és annak segítségével felálltam. Viszont a dícsérete jól esett. Ez pedig egy olyan dolog, amit bár elismerek, de nem mondok ki. Igen, mondtam magamban, miközben bólintottam egyet, és már indultam is volna haza, de...
- Mi volt ez !? - kiabált Zuramon Shihorunak. Utána is ment volna, de megbotlott a saját lábában, elesett, és a földön is maradt. Egek, hogy tud ez a fickó ennyire ostobán viselkedni ? Normál esetben talán odamennék hozzá és felsegíteném, de ez a srác el akarja csavarni a fejemet ! Ez pedig nem normál eset, úgyhogy segítse fel más. Gondoltam, és ezután fáradt lábakkal, de én is hazaindultam. Akkor holnapután délben ugyanitt, ugye ? Remélem akkorra sikerül teljesen kipihennem magam. Nemsokára már otthon voltam.
- Megjöttem ! - jelentettem be anyámnak, aki épp az előszobában olvasott.
- Végre ! - nézett fel a könyvéből anyám, egyenesen rám. - Ebédelni mikor szándékozol ?
- Ma kihagyom. Most pihenek, csak vacsorázni fogok. - válaszoltam, és felmentem a szobámba. Ott aztán egész estig aludtam, olyan fáradt voltam. De másnap sem csináltam semmi érdemlegeset. Délig aludtam, fürdőztem, beszélgettem a rokonaimmal, de ezen kívül igyekeztem sokat pihentetni magam. Este lefekvés előtt még megmondtam a szobalányomnak, Ayanének, hogy kilenckor ébresszen, aztán szinte rögtön elaludtam. Másnap, miután felkeltem, felöltöztem és reggeliztem, kényélmesen sétáltam a kiképzőterepek felé vezető úton. Nem siettem, hiszen korán elindultam otthonról. Mikor megérkeztem a megbeszélt helyre, szemeimmel a csapattársaimat és Hanagawa-senseit kezdtem el keresni.

- Ügyesek és tehetségesek, de sok gondom lesz velük - Hanagawa-sensei arcán bánatos mosolyjelent meg, melyben talán egy kis kihívás is volt.
- Igen, de ha jól kiképzed őket nagy tettet viszel végbe és nagy támogatást nyújtasz nem csak nekik, de azoknak is akikért harcolni fognak majdan - szólalt meg a másik, alacsony férfi, miközben leugrott a fáról. - Figyelni fogok és ha kell segítek. - Szürke pukkanás és a férfi már árkon-bokron túl járt.
- Na, mintha szükségem lenne rá, bár lehet, hogy lesz. - Mosolya még szélesebbre nyílt elmésnek tartott kis megjegyzésén és feléd intett a távolból, hogy gyere bátran közelebb. A beszélgetést nem halhattad, ezért hát nem tudhatod miért mosolyog ennyire a szenszeied.
- Sasara! Kipihented magad? Csak azért mert a mai nap nagyon kemény lesz. Emlékszem amikor én végeztem ezt az edzést... - Hirtelen torz grimaszt vág - Nem, inkább hagyjuk, annyira nem érdekes. Hol vannak a társaid? - vált gyorsan témát.
Shihoru hamarosan feltűnik a színen és mögötte - hangosan dumálva - ott lépdel Zuramon is. Az előbbi srác mintha észre sem venné a másikat, nyugodtan, kifinomultan lépked. A másik mellette őrültnek tűnik, pedig ha jobban belegondolunk...
Itt vagytok mindanyian. Senseietek csak néz titeket néhány pillanatig, majd szótlanul elindul a tó irányába. A parton megáll és ha nem követtétek int, hogy gyertek.
- Mi is az a csakra és miért tudjuk alkalmnazni, valamint hogyan? Bonyolult kérdések és heteket, hónapokat venne igénybe a teljes megválaszolásuk, ezért most, erre nem is kerítünk sort. Viszont úgy gondolom a múltkori edzés után úgy gondoltátok csakrakontrollotok egészen jó... Nos, ez enyhe túlzás - komótosan mint aki álmodozik felsétál a vízre és a széltől fordrozódó, tajtékzó tó vizén rámutat a napra - Nézzétek milyen gyünyörű is Amateraszu-szama! Áthatol a vízen fényével, erre ti is képesek vagytok, de a nap fénye vissza is verődik sőt már-már olyan mintha a semmiben lebegne. Legyetek Ti is olyan mint a nap! Kaptok öt órát, hogy magatoktól megpróbáljátok megoldani a feladatot, edddigi ismereteitek alapján sok mindenre rájöhettek. Nem valószínű, hogy sikerül a feladat, de - és itt lopva Shihorura pillant - nem lehetetlen...

// Nos ez alatt az öt óra alatt, sok mindenre rájöhetsz, söt már a csípőd feletti részt, imbolyogva, de fennt tudod tartani a víz felett az öt óra végére. Onnan folytatjuk. A hosszt rád bízom//

Zuramon - gondolom számodra sem meglepő módon - addig sem jutott el, mint Te. Sőt... Shihoru viszont, a senseied ki nem mondott jóslata szerint, már csak egy hajszálnyira volt a sikertől. Az öt óra nagyjából letelhetett. Hanagawa-sensei odasétált a vízen Shihoruhoz és mondott neki valamit.
A következő állomása Te vagy:
- Szép. Ügyes vagy, tőled nagyjából ezt vártam! - mondja neked mosolyogva. - Nos, úgy gondoltam tanácsokkal foglak ellátni, de olyan jól haladsz... Csak így tovább!
Ezután nagyot sóhajtva elindul Zuramon felé. Arcán mintha némi aggodalmat látnál, miközben a fiúnak mond valamit. Mindenesetre téged sikerült leráznia, és a látszat szerint valószínűleg Shihoruval is ezt tette. Igaz, a Hyuuga ennek örül, hogy belőled milyen érzelmeklet vált ez ki, nos az kérdéses...


( A Hyuuga pár percen belül már magabiztosan járkál a vízen. Rád bízom mennyi ideig folytatod a tanulást, mindenesetre Zuramon még két teljes napig gyakorol, hogy legalább valamelyest megmaradjon a vízen,a fennmaradó időben természetesen azt teszel, amit akarsz )

/Uzumaki Nagato/

Miközben a fűben ültem, elkezdtem kifacsarni a nedves nadrágomból a vizet, hogy az jobban száradjon, na meg hogy könnyebb legyen. Ezalatt észrevettem, hogy Hanagawa-sensei odament Shihoruhoz, aki még mindig a vizen gyakorolt. Mondott neki valamit, azt nem hallottam, hogy mit, mert túl távol voltak. Biztos valami olyasmit, hogy "Csak így tovább !", vagy hasonló, hiszen Shihoru nagyon jól állt. Aztán láttam, hogy a sensei felém közelít, így felálltam.
- Szép. Ügyes vagy, tőled nagyjából ezt vártam! - mondta mosolya közepette. - Nos, úgy gondoltam tanácsokkal foglak ellátni, de olyan jól haladsz... Csak így tovább! - végül a sensei sóhajtott egyet, és elindult Zuramon felé. Puszta kíváncsiságból utánuk fordultam, így láthattam, ahogy Hanagawa-sensei aggodalmas arccal mond valamit Zuramonnak. Teljesen világos, akkor Zuramon nem haladhat valami jól. De ez most mindegy, inkább a saját dolgommal törődök. Amit a sensei mondott... nos, én nem hinném, hogy olyan jól haladnék, végül is, Shihoru már majdnem kész van. Ránéztem az említett fiúra, majd eldöntöttem: ideje újra vízre szállni !
Rendben, akkor használjuk az eddig tapasztaltakat, gondoltam, miközben a tóhoz léptem. Megpróbáltam most is ugyanúgy áramoltatni a chakrámat, ahogyan az előbb: a víz hullámaihoz igazodva. Most azonban a víz tükre megváltozott, már nem hullámzott, ahogy az előbb, mostmár nyugodt volt. De akkor hogyan kéne áramoltatnom a chakrámat ? A tó felszíne sima, viszont ez nem olyan, mint a fa, tudom, hogy a víz felülete folyékony és egyenletes. Ez az ! Akkor nempróbálom én is egyenletesen áramoltatni a chakrámat, amilyen a víz. Ezután elképzeltam, ahogyan elkezd bennem mozogni a chakra. Folyamatosan és egyenletesen áramlik át a tenketsu pontjaimon. Végül a vízre léptem. Érdekesmód, most már nem sűllyedtem el annyira, mint az előbb, immár csak a combomig ért a víz. Akkor ez még nem teljesen jó, voltam le a következtetést. Még gyakorolnom kell, hogy a chakraáramoltatásom mindig teljesen igazodjon a víz aktuális milyenségéhez. Gondoltam, majd megint kijöttem a vízből. Körülbelül még még néhány óráig folytattam a gyakorlást, mire végül azt vettem észre, hogy sikerült megállnom a vizen. "Éljen ! Végre sikerült !" gondoltam magamban, miközben elmosolyodtam. Viszont ami azt illeti, alaposan elfáradtam a végére, így leültem a tópartra pihenni egy kicsit. A ruhám már szinte teljesen megszáradt, a cipőmet kivéve. Amint körülnéztem, Shihorut már nem találtam sehol. Nyilván hazament, hisz tegnap azt mondta, hogy ő senkire sem fog várni. Zuramont nézve, azonban ő még mindig nem állt a helyzet magaslatán. Ajjaj, vajon meddig fog tartani neki ? Ami viszont engem illet, nekem már semmi keresnivalóm itt. Ezután úgy döntöttem, hazamegyek, nem csak pihenni, hanem átöltözni is. Intettem a senseinek, de ő nem nagyon vett észre. Sebaj. Néhány perc múlva már otthon is voltam. Első utam a szobámba vezetett, ott lekaptam a ruháimat, és vettem egy kellemes, langyos fürdőt. Olyan jól esett, hogy szívesen el is aludtam volna ott helyben, ha nem tudnám, hogy ezt nem szabad, hiszen könnyen vízbe is fulladhat az ember. Miután kiszálltam a fürdőből, tiszta ruhát vettem, egy otthoni fehér kimonót, a cselédeket pedig megkértem, hogy hozzanak gyorsan valami ételt a szobámba, mert már nagyon éhes voltam. Pár perc múlva kaptam is némi kenyeret, sajtot, húst, és egy pohár tejet. Sietve megettem a késői ebédemet, hogy aztán átadjam magam az álomnak. Másnap a délelőtti nap sugarai, na meg persze a házban történő sürgés-forgás ébresztett. Rájöttem, hogy körülbelül egy fél napot aludhattam. Úgy terveztem, hogy a mai nap is csak pihenek, de kisvártatva anyám megkért, hogy csináljak valami vacsorát a családnak. Mikor én megkérdeztem, hogy ezt miért nem a cselédlányok csinálják, ő egyszerűen csak az válaszolta, hogy azért, mert elküldte a szakácsot, hisz nem volt megfelelő a munkájának a minősége. Na nem mintha a szakács rosszul főzött volna, valószínűleg csak arról volt szó, hogy egy olyat akart felvenni a helyére a család, akinek kevesebbet kell fizetni. Ígyhát aznap nekem kellett főznöm. Nem volt kis feladat, hiszen elég nagy a család, de végül összeállítottam egy kis polipot, és kaviárt rízzsel. Hogy milyen lett, azt már nem tudom, mert nem hallgattam meg a család véleményét, csak felvittem a saját ennivalómat a szobámba, hogy ott egyem meg. Miután ez megvolt, fürödtem, és nyugovóra tértem. A harmadik nap úgy döntöttem, hogy illene megnézni, hogy halad a csapattársam, Zuramon. Kimentem a tóhoz, és láttam, hogy a fiú már majdnem meg tud állni a vizen. Elmosolyodtam. Neki is sikerült végül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve magam is odaléptem a tó vizéhez, ráálltam a felszínére. Meglepődve állapítottam meg, hogy így, kipihenten, teljes chakrával mennyivel könnyebben meg tudok állni a vizen. Ezután visszaléptem, és egy fának támaszkodva vártam, mikor lesz kész végre Zuramon is.

Ráment egy teljes nap, de végül sikerül teljesítened a feladataidat. Nem csak azt, amit a senseied szabott ki, hanem azokat is, amiket a szüleid. Lehet, Ők is edzetni akartak téged ezáltal, vagy - ami valószínűbb - bevált a tipped és drága volt a szakács egy ilyen túl büszke klánnak. Pedig ha kicsit jobban körülnéznének - Hanagawa-sensei Tsunade-samának küldött jelentése szerint - van egy olyan klántag, akire mindenképpen büszkék lehetnének a régi, talán sosem volt múlt helyett. De persze ez a sesneied, nem pedig a szüleid véleménye.
Másnapra nem sikerül teljesen kipihenned magad, mert elég komoly és megterhelő edzésen vettél részt, de azért a chakrád nyolcvan százalékát visszanyerted. És ez is több, mint a semmi.
A konohagekurei shinobikra oly jellemző bajtársiasságból, kimentél, hogy szemmel kövesd Zuramon edzését. Ha másra nem is, rá ez elég nagy hattással volt. Habár hullafáradtan, de növekvő lelkesedéssel, hamarosan sikert ért el. Kivonszolta magát a partra, majd lerogyott.
- Már azt hittem sosem jön össze neki. Pföh, kibírhatatlan egy alak! - Szól a hang miután visszatértél vizitúrádból.
Ha körülnézel, beletelik egy kevés időbe mire megtalálod a Hyuugát azon a fán, amelyiknek neki vagy dőlve. Zuramonról beszél, de téged néz meredten. Érdekes egy fazon, annyi bizonyos. Nemsokkal ezután megcsapja az orrodat a fiú hajából áradó almaillatt. Shihoru megmzdul és egy pillanattal később már melletted áll. Most nem téged, hanem a tavat nézi.
- A sensei hamarosan megérkezik, engem küldött, hogy keresselek meg, de páratlan megérzésekkel rendelkezhetsz... - szája mosolyra húzódik és igen, meglepő de ez egy elismerés volt a részéről.
Ám ez a pillanat hamar elmúlt és a Hyuuga újra komor lett és mindeközben elindult Zuramon felé.
- Gyere kaparjuk össze ezt a szerencsétlent! - mondja a válla felett.
Már elég közel jár - ha utána mész, akkor jártok (mármint jár többes számban, félre ne értsd xD) - Zuramonhoz amikor, az erdőből egy ember ugrik ki. Közétek és Zuramon közé furakodva. Kezében egy vörös lángokkal festett Bo ( 128 cm-es harcművész bot) van. Feje kopasz és néhol ráncok vannak rajta, mezítláb van, vörös a szerzetesekére hajazó kimonót hord. Fekete szempárjával gyorsan felméri a terepet.
- Hyuuga... a szemeid az enyémek! - rekedt hangja, azonnal felráz titeket.
Shihoru egyből felfogja mi történik és gyorsan kitér a kopasz férfi ütése elől. Aki viszont gyorsan megprödül a tengelye körül - valóban váratlan és meglepő a sebbessége - és Bo-ja másik végével állon vágja a fiút, aki erre hátratántorodik és a kopasz férfi újabb gyors csapása után már a földön fekszik. Talán Shihoru lepődött meg a legjobban, hogy ilyen könnyedén a padlóra küldték. A férfi egy újabb csapása elől arrébb gurul, de épp így a szerzetes fondorlatos harcitechnikájának csapdájába kerül, mert a férfi Bo-ja elsőprő erővel közeledik a fiú feje felé. Három másodperc és az erőteljes ütés célba ér. Shihoru látszólag nincs olyan helyzetben, hogy kivédje. A kérdés mi ez a váratlan támadás és hogy mit teszel? Háború van, így könnyen lehet az ellenséges nemzetek egy Byakugan gyűjtő akciója, igaz az kérdéses Te mennyit tudsz erről a dologról. Az idő délelőtt tíz óra körül járhat. Itt a fák takarásában nem nagyon láthatnak rátok, az esetlegesen közelben edző shinobik. Megfelelő hely egy rajtaütésre és ha ez a helyzet vajon mennyi bajtársiasság szorult beléd és eleget teszel-e a csapatszellem parnacsának, vagy futsz és mented az életed? Konoha shinobi vagy, így kötelességeid vannak, de ember is, tehát azt teszel, amit a szíved súg.


// Amennyiben harcra szánod el magad, itt az oldalon úgy szokás ezt tenni, hogy feltételes módba leírod mit tennél, valamint néhány variációt, majd én a következő posztomban összegzem, hogy mi is történt.
Chakramennyiséged: 120 chakra/szint (mert csak 80% jött vissza az éjjel)
Fizikai állapotod: Sértetlen //

// Sasara-chan //

A váratlan harcos támadására Shihoru ellen, Te egy gyors shurikennel válaszolsz. Ám mivel sietsz kevésbé tudsz célozni amiatt, hogy épp akkor rántod elő a shurikent amikor dobod is. Valamint nem lehettél benne száz százalékig biztos, hogy mit húzol elő és azért nem mindegy mit hogyan dobsz. Éppen ebből kifolyólag a shurikened beleáll a fickó vállába, amitől Ő egy pillanatra lelassul. Ez Shihorunak elég, hogy arrébb guruljon és megpróbálkozzon egy kockázatos bukfenccel. A szerzetes idegei mindenesetre jók lehetnek, mert nem törődve a fájdalommal, folytatja csapattársad elleni akcióját. Ami azért annyira nem is meglepő, elvégre Shihoru sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint Te, így Őt könnyebb harcképtelenné tenni. Bukfenc közben az egyik kezét Bo-jával kiüti a szerzetes, de erre a fiú egy meglepő fejrúgással válaszol, amitől a kopasz majdnem elesik. Az, hogy nem esett el, mindössze egy hátraszaltónak köszönhető. Shihoru feltápászkodott és melléd áll. Arca kifürkészhetetlen.
A kopasz szerzetes lenyűgöző sebességgel megindul, ám most téged vesz célba. Shihoru mindeközben pár shurikennel próbálkozik, amiket ellenfeletek könnyedén hárít. Ha Te is dobálsz felé shurikent ebből a helyzetből nem találod el. De mindenesetre ott állsz, kezedben a kunaiial. A kérdés csak az, hogy ez meddig lesz így? Bevárod a támadását, vagy esetleg...
Shihoru gyorsan arrébb ugrik és mintha néhány kunait látnál a kezében.

// Sajnálom, hogy megvárakoztattalak, Sasara-chan//

Létrehozod a Shunshin no jutsut, így már alapvetően sokkal gyorsabbnak kellene lenned a szerzetesnél és az is vagy, kivéve a botjának forgatása dolgában, azt még így is hihetetlen sebességgel kezeli. Igaz, már kzel sem olyan veszélyes rád nézve, mint a technikád előtt. Az esélyek jóval kiegyenlítettebbek.
A férfi láthatóan téged vett célbe ezért követ téged. Te viszont sikeresen létrehozod az öt bunshint. Akik körbe is veszik a szerzetes. Ám eddigre már csak négyen vannak a férfi gyors csapásai miatt. A klónok támadnak, ám az illuzió fegyvereikkel nem tudják megsebezni a férfit, viszont mire Ő erre rájön Te már eldobod a robbanójegyzetes kunaiodat, ami felrobban.
A következő pillanatban a füst és robbanás keltette zaj megkavarja az érzékeket, de csak a másodperc töredékéig. A szerzetes métereket repült hátrébb, botja két apró darabjával a kezében, a fegyver többi része eltűnt. Shihoru azonnal reagál és kunaiaival a földhöz szügezi ellenfeleteket.
Ebben a pillanatban megjelenik Hanagawa-sensei és elejét veszi a további harcnak:
- Ügyesek voltatok, a próbát kiálltátok, noha a csapatból csak ketten vagytok harcképesek. Ez a férfi a barátom és én kértem meg, hogy támadjon rátok, képességeitek tesztelése végett!
Ezzel felsegíti a szerzetest, aki meghajol felétek és v alami templomi tanítást mormog felétek a harcosok lelkéről. A harcnak vége.


// Gratulálok, eddigi munkád alapján + 20 chakrával gazdagodsz, valamint 5 jutsupontot is adok. Nekem tetszett a játék remélem Te is így vagy vele. A tanulásnak vége, írd fel az elsajátított készségeket az adatlapodra. Ha úgy gondolod a továbbiakban is ígényt tartasz a mesélésemre akkor írj rám, amennyiben nem így van azzal sincs gond, mert társaim is szívélyesen várnak új áldozato... Khmmm... kliensekre xD //

// Sasara-chan // ( Kivánságod számomra parancs, akkor jöjjön egy küldetés! )

Meglepődésed jogos, de a senseied nem kívánta bővebben elmagyarázni a dolgot. Hanagawa odament Zuramonhoz, hogy megpróbálja összekaparni a földről és meglepő módon elég hamar talpra szökkent a fiú, mert mint kiderült nagyon erőlködött azon, hogy képes legyen ember módjára mozogni ezáltal segíteni titeket a harcban, más kérdés az, hogy mire összeszedte utolsó energiatartalékait, addigra a harc bőven véget ért, de mint mondják a szándák a fontos, és ezzel talán bizonyítja, hogy gyenge szellemi képességei ellenére, azért lehet rá számítani, vagy legalábbis nem lehet kihagyni a végszükség esetére tartogatott "zs" tervből.
Mindeközben a szerzetes, most, hogy okítását befejezte, az illemnek megfelelően maghajlás után be is mutatkozott:
- A nevem Soroshi. Kagutsuchi-sama, azaz a tűz istenének szerzetese vagyok. És nem csak a próba miatt találkoztunk ma, szükségem van a segítségetekre! Már mindent megbeszéltem Tsunade-himével és Hanagawa-sannal.
- Valóban - vette át a szót a Zuramonnal visszatérő Hanagawa - a küldetésünk fontos és veszélyes, de mint Konohagakure no satou shinobijai, ezt a veszélyt vállalnotok, vállalnunk kell - önmaga kijavításával jelezte, hogy Ő is veletek megy természetesen - Sajnos ez a feladat úgy lett ránk kiosztva, mint a derült égből villám, tehát azonnali hatállyal indulnunk kell, ami Zuramonra nézve nem feltétlenül okos dolog, éppen ezért szavazásra bocsátom, hogy velünk jöjjön-e vagy sem.
Zuramon erre rémülten magyarázni kezd, hogy bírni fogja és természetesen veletek megy, míg Shihoru erős ellenzését nyilvánította ki. A senseied rád néz, jelezve, hogy neked kell döntened...

Miután elmondtad véleményed legyen bármi is az, a sensei ismertetni kezdi a küldetést:
- A határon áll egy Kagutsuchi templom. Soroshi-san is onnan jön. Ez létfontosságú hely, mind stratégiai szempontból, mind pedig vallásilag. Stratégiailag azért mert a fontvonalról ide szállítják a kevésbé súlyos sérülteket, hogy gyorsabban felépüljenek és minél hamarabb bevethetőek legyenek, valamint ez egy csomópont az utánpótlás kiszállítása céljából is, mert ide érkezik be mind a fegyver és élelmiszer ellátmány és innen küldik tovább. Vallásilag is nagyon jó helyen van. Valamint nem mellesleg a tamplom mellett van egy falu, ami mezőgazdasággal foglalkozik és a hááborúban létfontosságú élelmet termelik itt noha nem gigászi mennyiségben, de közel a fronthoz ezáltal kisebb a kiszállítási költslg és kockázat. Nos ezt a területet ismeretlenek szabotálják folyamatosan és ezt minél hamarabb meg kell állítanunk. Ez nem csak Konoha és a szerzetesek, hanem a Tűz Országának érdeke is, nem bukhatunk el!
Senseied, beszéde alatt érezhetően feltüzelődött!

// Sasara-chan //

Az események nagyon tetszettek Zuramonnak, főleg mert a csodás Sasara beleegyezett, hogy magukkal vigyék Őt. Shihoru melléd lépdelt és egy rosszalló pillantással jelezte, hogy neki bizony nem tetszik a döntésed. Zuramon is odaállt melléd, persze neki ehhez hatalmas akaraterőre volt szüksége, mert a teste nem nagyon akart engedelmeskedni. Hanagawa rátok nézett, ajkai félmosolyra húzódnak, pillantásába egy csepp büszkeség költözik. Megfordul és int, hogy kövessétek.
Nem a falu felé indul, hanem attól elfelé. Hatalmas erdő húzódik pár perc múlva a szemetek előtt. S mire odaértek, Shihoru - ha undorodva is - már a hátára vette Zuramont.Valószínűleg inkább azért, hogy ne kelljen rá várni, mint egyébb emberibb okok miatt.
- Valószínűleg elgondolkodtatok már azon, miért kell nekünk egy olyan templomot védelmeznünk, ahol több Soroshi-sanhoz hasonló harcos-szerzetes él. - Kezd bele Hanagawa-sensei a mondókájába - Nos, az oka egyszerű. A legtöbb harcos-szerzetes tudása ma már... - itt Soroshi-sanra néz, aki bólint, hogy mondja nyugodtan - ma már..., hogy is zudnám kifejezni magam...
- A fiatalok nem értik az eszméinket és technikáink lényegét, csak a pusztító erőt látják, amit a Harcművészetünk ismerete rájuk ruház. Idővel majd megértik, bár nem úgy mint mi. Hiába, Ők egy másik generáció. - Mondja Soroshi mélabúsan. - De ezáltal nem is képesek a védekezésre, csak a támadásra. Látszólag könnyebb ütni, mint az ellenfeled erejét felhasználni saját maga ellen. De persze ez a kor szelleme, nem az Ő hibájuk. Tudjátok van egy nép, akik...
A szerzetes hangja elcsuklott, fejét elfordította és az úton egy szót sem lehet kihúzni belőle. Az erdő homályában, két napig utaztok.Az első nap gyors, de kényelmes tempóban. A második már Zuramont sem kell cipelni, ezért nem fogjátok vissza magatokat. Az élelmet a Sensei biztosította. Meg lettetek hajtva, ezért fáradtan de büszkén lépdeltek ki a fák homályából. Dombos-völgyes vidék terül el a szemetek előtt. Lepihentek, mielőtt tovább mennétek, noha Soroshi sürgeti az indulást. Nem is olyan messziről, sikoly hangját hozza a szél, az egyik dombon egy menekülő nő tűnik fel, három férfi üldözi. Senseied és Soroshi is felpattan, hogy a segítségükre siessenek, amikor, egy hang szólal meg, és nem tudni honnan jön:
- Ne mozdulj idegen! A barátaim csak szórakoznak egy kicsit.
Senseied felé öt kunai repül, olyan mintha az erdő támadta volna meg. Azokat könnyedén hárítja, majd megszólal:
- Segítsetek nekik, én elintézem ezt.
Soroshi már egyébként is megindult, nem törődve az "erdő" fenyegetésével. Megrökönyödésetekre valami lerántja a föld alá, csak a feje látszódik ki. Helyette egy ember ugrik ki a talajból, fején megcsillan Iwagakure no satou Hitai-Ate-ja (fejpánt). A nőt üldöző három férfi - rajtuk nincs fejpánt, rongyos kimonót viselnek, elméletileg fegyvertelenek - az iwagakurei és a rejtélyes hang. Már ha nincsennek többen, vagy a hang nem egyezik az iwagakureivel. Hamar kelepcébe szorultatok és elméletileg fény derült rá honnan származnak a szabotőrök.

(Gondoltam bele is kerülhetnél az események forgatagába Mivel az utazás kemény volt és fárasztó, ezért nem vagytok száz százalékosak. Ez a Te esetedben ennyit jelent:
Chakraállapot: 130 Ch/sz ( Tényleg kemény és fárasztó út volt )
Fizikai Állapot: Kisebb karcolások borítanak a fák miatt, nincs jelentőségük, csak a bőröd horzsolódott le a fák között, semmiben nem akadályoz, csak akkor érzed ha koncentrálsz rájuk. Pár óra múlva akár el is tűnhetnek.

Következő Post ide menjen: Tűz Országa - Kagutsuchi Templom, Zanin )