Hasegawa Kazuhiro
Hozzászólások száma : 7
Join date : 2013. Jun. 24.
 |  Tárgy: Hasegawa Kazuhiro  Hétf. Jún. 24, 2013 9:13 pm | |
| Név: Hasegawa Kazuhiro
Kor: 16
Nem: Férfi
Rang: Genin
Születési hely: Víz országa - Kirigakure
Jellem: Nem mondható éppenséggel egy szentnek, de nem is a megtestesült ördög, többnyire a saját érdekeit tartja szem előtt, mint másokét. Egy megtestesült színész, aki képes bármilyen szerepet alakítani, felhúzza magára az érzelmek bármely álarcát, amit tökéletesen játszik el. Rendkívül intelligens, amit a szélhámosságba fektet. Eléggé őrült egy figura.
Kinézet: Egy átlagos magasságú edzett testalkatú férfi, haja rövid és a barna, ami annak szinte minden árnyalatában tündököl. Arca markáns és arisztokratikus, szemei szűkek és barnák, bőre világos, kis híján fehér. Ruházata többnyire vöröses színben pompázik, amit feketével párosít.
Felszerelés: 1 Naginata, 19 senbon, 1 szerszám készlet, 6 robbanójegyzet, 1 övtáska
Előtörténet:
Minden út a pokolba vezet! Emlékszem... emlékszem rá! Emlékszem arra a napra, arra a sötét helyre. Nem értettem miért vetettek oda a vérszomjas kutyák elé, mint valami csontot, hogy marakodjanak rajtam, de mára már tudom, hogy mi volt az oka. Egyszerű nincstelen apátlan, anyátlan kis utcakölyök voltam, aki próbált a maga módján életben maradni ebben a kemény világban. Hat éves lehettem, amikor éhínség és betegségek sorával kellett megküzdenem, de jött valaki, aki átsegített engem a nehézségeken. Ez volt a bennem lakozó sötétség! Mindent elvettem, amit akartam, nem parancsolhatott nekem senki. Az ételt, a lakhelyet, mindent magamnak akartam, de közbeléptek... Ekkor ért véget pályafutásom, hét évesen lecsuktak és a többi rab közé vetettek. Ha nem teszem ezt, akkor meghalok, ha ezt teszem, akkor is örök kárhozatra és a halálra számíthatok, igazából tök mindegy mit teszek így is úgy is pokolra jutok. A legtöbb fegyenc engem méregetett, ahogy én is ezt tettem velük szembe. Őszintén mondom, nem volt félelemérzetem, hogy megölnek vagy bántani fognak, egyszerűen képes voltam rájuk hatással lenni. Az első, aki rám akart támadni, annak megálljt parancsoltam és nem hinné el az ember, de nem mozdultak. Én meg előadtam egy nagy szabású hazugságot neki és a bandájának, hogy tudok az "Élet kútjáról", ami örök fiatalságot ad a számunkra, ezért is lettem börtönbe vetve. Persze jöttek a kérdések, mint az, hogy hogyan jutottam ennek az információnak a birtokába és hasonlók, de mindenre tudtam válaszolni, egy szó, mint száz, bekajálták a kis történetemet. Persze én sem voltam hülye, nem árultam el senkinek semmit, pedig voltak néhányan akik megkínoztak, testemen megannyi heg még megmaradt, az idő múlása sem törölte le az izzó vasak és életlen pengék nyomait, de így maradtam életben. Ha bárki is meg akarta találni ezt a forrást, ahhoz életben kellett tartaniuk, hogy oda vezessem őket. Mindenki nagy becsben tartott bent, mert az összes rab szeretett volna örökre fiatal maradni, így vészeltem át a sittet gyerekként.Fény az alagút végén Végtére is a bűneim nem voltak súlyosak, így három év után kiengedtek és minden rab megfogadta, hogy kiontják a beleimet, mert együttes szökést terveztünk és azt hazudtam nekik, hogy életfogytiglant kaptam eme titok felfedezéséért. Mit mondhatnék egyszerűn zseniális volt a terv. Csodás érzés volt friss levegőt szívni, nem az a dohos, büdös, levegő nélküli por járta át a tüdőmet. A fényt még meg kellett szokjam, eleinte hunyorogva közlekedtem, mert nem sűrűn láttam nap világot a börtön évek során. Nem tudtam mit tenni, ezért zsebmetszésbe kezdtem az utcán, ami eléggé jövedelmező biznisz volt, amíg meg nem teremtettem egy kisebb vagyont, és először be nem rúgtam tíz évesen. Az első óra csodálatos volt, mintha felszabadultam volna, utána pedig se kép se hang. Ne is kérdezzétek, mert én se értem. Jelentkeztem a ninja akadémiára teljesen részegen, egyáltalán nem értem, hogy miként sikerült ezt kivitelezem, de a rosszullét kerülgetett, amikor az utcán egy shinobi karon fogott és berángatott az iskolába. Persze hiába magyarázkodtam, mert akkora sallert kaptam, hogy nem kellett folytassam a kis hazugságaimat. Sose akartam ninja lenni, egyszerűen már végig kellett csinálnom, de ha már úgy volt, hogy a szökési kísérleteim és a lógásaim nem igazán jöttek össze, akkor kénytelen voltam a maximumot nyújtani és mit mondhatnék, kivételes tehetségnek számítottam. Nem sok barátom volt, sőt, igazából nem is volt barátom, csak hazudok önmagamnak, sose szeretett senki, talán azért, mert bunkó vagyok és őszinte, na meg talán azért, mert folyton hazudok, de ez már mellékes. A tanulói éveim lassan teltek, de végül sikeresen elvégeztem az akadémiát. A vizsgán egyáltalán nem izgultam, bementem és minden tőlem telhetőt megtettem, ekkor már nem az a gyilkolós fajta vizsgák voltak, bár ki tudja, lehet érdekesebb lett volna. Legalább megtanultam volna vérrel festeni, akár egy művész, csak más értelemben. No akkor, én így lettem Genin.A szerelem vakká tesz! Minden srác életében eljön, amikor szerelmes lesz egy lányba, én 12 voltam. A 14 éves Chiiroba voltam szerelmes, tudtam amikor először rápillantottam. Nagyon udvaroltam neki, pedig nem annyira szokás még ilyen korban, de gondoltam a lányok érettebbek. Ő egy egyszerű családból származik, kinek az apja pék, az anyja elhunyt valamilyen betegségben, nem igazán faggattam erről. Végül virágokkal, édességekkel bombáztam és lezajlott köztünk az első csók, pontosan március tizenhatodikán, este hat óra, tizenkilenc perc, harminchat másodperckor. Hazudok, sose volt köztünk első csók, az apuka közénk állt, mert én továbbra is egy nincstelen senki voltam és nagyon utált, de sose tudtam miért, végül kiderült, hogy az én családom tartozott nekik és az én szüleim is ezért hagytak itt. Milyen jó fejek, nem? Van egy kölykünk, őt vigyük magunkkal? Ááá, nem szükséges! úgy hogyan tudnánk élvezni az életet? Csak egy kolonc a nyakunkon! Bizonyára valami ilyen motoszkált a fejükben. Végül titokban találkoztunk Chiiroval, de rá kellett döbbenjek, hogy nem ő az igazi. Erre akkor jöttem rá, amikor valami furcsa folyadékot öntött a szemembe és azt mondta nekem, hogy ezt a családodért kapod. Tele volt szenvedéllyel a kis cafka! Ha tehettem volna ezek után elevenen megnyúztam volna, de pár óráig elvesztettem a látásom és olyan vörös volt a szemem, amikor ki tudtam nyitni, mint az ördög f*sza. Hát igen, vigyázni kell a nőkkel. Ezek után szoktam rá az alkoholra, a jó kis sake mindenre gyógyír. A kocsmában rengeteg cimborát szereztem és sok hölggyel lett évek múltán dolgom, amikor már elég érett lettem a feladathoz, értitek.Messze, mégis oly közel! Sok apróbb D szintű küldetést teljesítettem csapattal vagy éppenséggel nélkülük, bár az ritka volt, csak valamiből meg kellett élni, nem lopkodhatok egész nap, mert a sitten várnak rám az acsargó kutyák. Végül annyi pénzem lett, hogy képessé váltam egy lakás bérlésére és el tudom látni magam, valahogy vágytam erre, de mégis többre vágyom. Egy hatalmas palotában szeretnék élni szolgákkal, akik minden kívánságomat teljesítik és akkora hatalmat akarok, hogy képes legyek bármit elérni. Bármi! Mindez itt van előttem a küszöbömön, már csak el kell érnem. Itt a kis történetem vége, ha van még kérdésed, akkor a Houchika halászat melletti lakásban, a második emelet harmadik ajtaja alatt csúsztass be egy üzenetet!
A hozzászólást Hasegawa Kazuhiro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 30, 2013 6:32 pm-kor. | |
|
