Ayakawa Sasara

Név: Ayakawa Sasara
Falu: Konohagakure no Sato
Nem: nő
Kor: 15 év
Rang: genin
Felszerelés:

• dróthuzal (10 m) - 250 ryou
  füstbomba (3 db) - 600 ryou
  elsősegély készlet (1 db) - 250 ryou
  robbanó jegyzet (3 db) - 450 ryou
  nagy ővtáska (1 db) - 400 ryou
  kunai tőr (5 db) -1000 ryou
  shuriken (5 db) - 500 ryou
  katana (1 db) - 1500 ryou

Kinézet: Hosszú, fekete, egyenes haját feltűzve hordja, a fru-fruja eltakarja a fejpántját, amit a homlokán visel. A szeme barna színű. A testalkata arányos, karcsú. A termete az átlagnál némivel magasabb. Felső gyanánt fehér szalagokat hord. A karjain vörös-fehér anyagokat visel karvédőként. Alul egy bő, vörös nadrágot hord, szandállal. Övtáskáját a derekára csatolja, katanája a hátára van erősítve egy szalaggal.

Jellem: Bár egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, Sasara teljesen énközpontú személyiség, ez azonban nincs így: számára is vannak kedves emberek, csak épp kevesen vannak, és igyekszik titkolni a kilétüket az idegenek előtt. Elég akaratos jellem, nem fogadja el más eszményeit, viszont a sajátjaihoz foggal-körömmel ragaszkodik. Eléggé hangulatember, van, amikor igyekszik kedves lenni, van amikor inkább durván bánik az emberekkel.

Előtörténet:

- Milyen unalmas. - mondtam halkan, miközben leültem egy székre egy félreeső helyen a családom ünnepi partiján.
- Nahát, csak nem az Ayakawa család lányához, Ayakawa Sasara-hoz van szerencsém ? - lépett mellém egy huszas éveiben járó férfi. Látásból már ismerem. Elég különös egy figura.
- De igen. Én vagyok az. - válaszoltam.
- Kozaki Yoshio volnék. - mutatkozott be, majd leült velem szemben. - Az Ayakawa család... - kezdte elmélázva a férfi. - ... Konoha egyik legdicsőbb és legerősebb klánja. Az alapítói, Ayakawa Shinzou és Kokoro, a hatalmas birtokot még az első Hokagétől kapta a férfi, hálából katonai szolgálataiért.
- Valóban... - válaszoltam, mert más nem jutott az eszembe.
- De a régi dicsőség már a múlté, a klán nagy ninjái már meghaltak, és nem születtek helyette újak. A klán Napja már három generáció óta leszálló ágban van, és a nagymúltú család, mára már egy önmagát fitogtatni kívánó nagypolgári családdá vált, akik kényszeredetten akarják fenntartani régi, letűnt fényük látszatát. - mosolygott a férfi.
- Mi ? - élénkültem fel. Valóban így volt. A klánunk már korántsem volt olyan erős, mint régen, azonban, hogy a családom megőrizze a méltóságát, a klántagok mindig, minden helyzetben igyekeztek erősnek és büszkének tűnni. És ez mindenféle külsőségekben is megnyilvánult. Csak a klántagok maguk, és néhány bennfenntes tudták az igazságot.
- Ne nézzen így rám, Ayakawa kisasszony, már régóta tudom ezt, szóval hanyagoljuk a dolgot. És ön ? Csak nem unatkozik ? A szülei tán magára hagyták ? - érdeklődött.
- Ne is mondja. A szüleim éves partija mindig szörnyen unalmas, és nekem mindig meg kell jelennem rajta. A szüleim pedig... a többi vendéget szórakoztatják. De mindegy, jól van ez így, a szüleim elfoglaltak... sosem akartam tőlük annál több figyelmet kapni, mint amennyit adnak. Mikor megszülettem, a nővérem, Kurea épp akkor kezdte a ninja akadémiát, és a bátyám, Yokuya már genin volt. A gyermekkorom szép csendben, viharok nélkül telt el, igaz a szüleim nem sokat foglalkoztak velem, de a testvéreim annál inkább. Aztán én is beiratkoztam az akadémiára...
- De várjon ! Miért iratkozott be ? Miért akart ninja lenni ?
- Hát... tudja egész kicsiny koromban a testvéreim sokat meséltek nekem a ninja létről. Amikor hazaértek egy küldetésről mindig elmesélték nekem a részleteit. Én csodálva hallgattam őket. Így nem volt kérdés, hogy ninja akarok-e lenni, vagy sem. Aztán, mikor már az akadémiára jártam, a szüleim elkezdték belém is súlykolni a klánunk hősies alapeszményeit, és megkértek, hogy én is igyekezzek olyan nagy ninjává válni, mint amilyenek anno az elődeim is voltak. Eleinte igyekeztem is eleget tenni a kérésüknek, de aztán észrevettem a szüleim beszédei és az otthoni viselkedésük közti különbséget. A kettő teljesen eltért egymástól ! Így eldöntöttem, hogy ezentúl csak a saját eszményeimet fogom követni. Továbbra is erős ninja akartam lenni, de csak saját magam miatt, nem a klánért. Hogy Ayakawa Sasaraként emlegessenek, ne pedig az Ayakawa klán egy dicső tagjaként.
- Értem. Érdekes... és egyébként mi a helyzet a barátokkal ? Róluk még egy szót sem említett ! Vannak egyáltalán barátai ?
- Igen, van, de csak egy. Okina Rinának hívják. Nagyon kedves lány, bár egy kicsit szeleburdi. Azt hiszem, ő az egyetlen, aki az akadémián egyáltalán barátkozni mert velem.
- Tényleg, úgy hallottam, hogy ön nemrég tette le a genin vizsgát ! Hogyan zajlott ?
- Igen, néhány hete volt. A genin vizsga rendben zajlott, csak pár alaptechnikát kértek. Én pedig attól tartok, nem tudom önt tovább érdekes történetekkel szórakoztatni...
- Akkor hát én már tovább is állok, Ayakawa kisasszony... minden jót !- mondta a férfi, majd továbbállt. Én szótlanul néztem utána.
- A fenébe, már megint unatkozok...

Igazán érdekes és egyedi módon írtad meg az előtörténetedet és ez kiemelkedően tetszik számomra, ami miatt már nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy hogyan is játszol!

Az előtöténetedet elfogadom!


Kezdő értékek:

Chakra/szint: 130 ( 100 az alap, de a szép és egyedi előtörténet miatt... )
Szint: D
Pénzösszeg: 5000 ryou
Jutsuk: Alapok + a minőség miatt ajándék képpen megkapod a Konoha Senppuu nevű technikát!

További szép napot és jó játékot kivánok, de előtte kérnék még egy adatlapot!