Határvidék

A Fű Országának határai.

Hosszú utam Fű Országába vezetett, ahol ki tudja milyen kalandok várnak reám, avagy milyen meglepetések? Ebben a világban már szinte bármi megeshet, így nem nagyon kételkedek abban, ami lehetséges. Még a lehetetlenben se kételkedek olyan nagy szinten.
Ilyesféle gondolatok töltötték el fejem minden szegletét. Jobb időtöltés a gondolkodás a nagy unalomban, mint az, hogy csak bambán lesek magam elé, és várom, hogy történjen valami, ami felborítja a már megszokott életvitelemet. Ha valóban erre vágyok, akkor nem várom meg, hogy "a sült galamb az ölembe pottyanjon", hanem magam megyek érte, és érem el, hogy legyen egy-két érdekes élményem.
A földet szuggerálom szemeimmel, nem figyelem az utat, ha jön valaki velem szemben, majd kikerül. Habár, hogy bárki is járjon itt, annak nem tudom mennyi az esélye, az Ország ezen részében nem vagyok jártas.
Nem is tudom pontosan miért erre jöttem, de ez már nem számít, itt vagyok és kész. Majd leszek máshol is.
Hirtelen egy halovány hűvös fuvallat csap arcomba, amitől egy kicsit meglepve pislogok, mivel szinte lelkileg teljesen máshol voltam, és ez a váratlan szellő visszarántott a valóságba. Amint leesett, hogy mi is van, körül néztem, és hamar rájöttem, hogy a Nap hamarosan lemegy. Az égbolt már szinte teljesen sötét volt, a Hold és a csillagok már majdnem az egész égboltot ellepték.
"Hamar eltelik az idő" - gondoltam, miközben egy halkat korgott a gyomrom " És hamar megéheztem.. Pedig nem olyan rég, körülbelül három órája ettem. Sebaj, majd meglátom mi lesz " - ezzel a gondolattal kezdtem el pásztázni a környezetet, lehetséges pihenőhely után kutatva, és hamar kiszúrtam egy kocsmát.
"Ez.. Elég jó időzítés.." - egy pillanatra meglepett, hogy csak pont így szúrom ki az épületet, hogy éhes lettem, de már lassan kezdem megszokni, hogy még önmagamon is meglepődök, nemhogy másokon...
Bár nem szeretek kocsmákba járni, de azért néha kivételt kell tenni, és ezzel az elhatározással, véleménnyel elindultam a kocsma felé, hogy ott ehessek, és ha van kiadó szobájuk, vagy hasonló, akkor pihenhetnék is ott. Néha nem árt házban, ágyban aludni. Nem mindig csak barlangokban kell meghúznom magam..
Gyorsan elértem a kocsmát és be is mentem, remélve, hogy lesz étel és pihenőhely.