A következő pillanatban a halálos támadásom célba talált, és meghalt a konoha-i nő. Hosszasan lihegek, és csak előre bámulok, mikor sikerült felfognom mit is csináltam.
- Igen! – ordítottam, és belebokszoltam a levegőben. Hátrafordultok a futó léptek zaja miatt, és Sukita arcára leszek figyelmes. Pár másodperc múlva a keze a fenekemnél állapódik meg, és arra próbál ösztökélni, hogy siessünk. A hirtelen erőtől, majdnem otthagytam a tekercset, de végül sikerült biztonságban tudnom. Már éppen be akartam szólni neki, amikor hallom, hogy mögöttünk is futnak. Sukita folyamatosan azt mormogja, hogy „futás, futás’. Ó, mintha nem tudnám, hogy akit üldöznek annak futnia kell! A falut pillantom meg, majd szó szerint berontottunk oda, amikor Sukita-hoz akarok fordulni, már sehol sincs. Csak annyit hallottam, hogy „este a kapunál”. Hát, jó. A tekercshez akarok nyúlni, ám észreveszem, hogy az sincs nálam. Tekintetemmel az üldözőinket keresem, de már sehol sincsenek. Visszavonulhattak, hiszen ellenséges ország területén vannak. Fáradtan sóhajtok egyet. Most pontosan mit is kéne tennem?
Tárgy: Tatsuma Ho 
Kedd Május 08, 2012 4:16 pm
//
