A Kozuka árvaház

Nagy és rozoga épület. Három gazdag kereskedő építtette fel és Ők is írányítják. Néhány száz árva él itt.

( Kérlek az NJK-kat had írányítsam én!)

Sikeresen megtaláltad Sorou Natsurát. A feladatodat vártad, ami igen nagy buzgalomra ad reményt!
- Á, Te lennél Myouga? Remek, remek...
Kicsit elmélázott. Közben megfigyelted, hogy bőre enyhén barnább az átlagnál, szöke tincsei a szemét is majdnem eltakarják, kék és fehér inget, valamint egy hosszú zöldes melegítőt visel. Szemei sárgásbarnás fénnyel izzanak.
Natsura int, hogy kövesd és elindul. Rövid és szűk folyosón mentek végig, aztán az ötödik ajtón beléptek - ez történetesen jobb oldalra nyílik.
Amint benyitott hangos gyerekzsivaj üti meg a fületeket. DE gyorsan abba is marad. Beléptek. Négy hat év körüli kisfiút és két nyolc év körüli kislányt pillantasz meg. Mindannyian Narancssárga hosszúujjú pólóban és térdig érő nadtágban vannak. A szoba nem túl nagy. Hat ágy és egy ablak van benne, valamint néhány plüssmaci. A sarokban egy lapát, egy seprű és egy törlőrongy található.
- A feladatod, hogy rájuk vigyázz! Ne legyenek túl hangosak és ha valamit kiöntenek, vagy ilyenek, akkor azt takarítsd fel. Négy óra múlva ebéd. Sok szerencsét!
Natsura sietve elviharzott téged egymagadra hagyva. A hat kisgyerek téged bámul és amikor beljebb lépsz az egyik kislány - rövid barnahajú - ijedten feltesz egy kérdést:
- Ugye Te nem szellem vagy?

(Bocs az NJK-s dolog miatt)

Amikor megtaláltam Natsurát, ezt mondta:
- Á, Te lennél Myouga? Remek, remek...
Észrevettem rajta, hogy barnább a bőre az átlagnál, szemei sárgásbarnák, bár nehéz észrevenni, mert szőke haja szinte teljesen eltakarja szemét. Kék-fehér inget viselt, és egy zöld melegítőt. Jlezte, hogy kövessem, és megmutatta hova kell mennem. A folyosó, melyen végig kísért, nem volt hosszú, kifejezetten rövid volt, és elég szűk is. A folyosón kinyitott egy ajtót (az ötödiket), és amint kinyitódott, egyből hangos zsivajt hallottam, aztán el is hallgatott. Amikor bementünk a szobába, körültekintettem és felfedeztem, hogy csak négy fiú van, és két lány, ami kicsit kevés csoportlétszámnak. Ránézésre a lányok idősebbek voltak (ebben a korban mondhatnám azt, hogy a fiúk fiatalabbak). Mindenkin hosszúujjú, narancssárga póló volt, és mindenkinek volt egy ágya. Maga a szoba nem túl nagy, elég kicsi.
- A feladatod, hogy rájuk vigyázz! Ne legyenek túl hangosak és ha valamit kiöntenek, vagy ilyenek, akkor azt takarítsd fel. Négy óra múlva ebéd. Sok szerencsét!
Első hallásra nem tűnt nehéz feladatnak. Szerettem volna még kérdezni valamit Natsurától, de mire kinyitottam volna a számat, addigra már nem volt ott. Egyedül maradtam a hat gyerekkel. Meglepődtem, mert az egyik kislány olyat kérdezett tőlem, amire nem számítottam:
- Ugye te nem szellem vagy?
Gondolkodtam azon, hogy miért hasonlíthatok egy szellemre, de nem tudtam, így hát azt is megkérdeztem:
- Hát persze, hogy nem vagyok szellem. Honnan jutott eszedbe ilyen?

Miután válaszoltam nekik, megnyugodtak - valamilyen szinten - és az a kislány, amelyik kérdezett, válaszolt is a kérdésemre:
- Mert a szellemeken ugyanolyan fejpánt szokott lenni amilyen rajtad is van és mindig ijesztgetnek minket!
Nem nagyon hihettek nekem, mert két fiú kivételével - akik mentek játszani - figyeltek tovább, és meg sem mozdultak. Senki sem kérdezett semmit, csak figyeltek, egyedüli hang, amit hallani lehetett, a két fiú játszása, ami plüssmackókkal történt. A plüssmacikat dobálták, de az egyik fiú véletlenül (szerintem) felém dobta. Egy pillanatig gondolkodtam, hogy mit csináljak, nehogy jobban féljenek tőlem. Így hát nem csináltam különösebben semmit, elkaptam. Visszaadtam a fiúknak a macit, remélve, hogy így észreveszik, hogy nem esett át rajtam a maci, és nem vagyok szellem. Ezután reménykedtem abban, hogy nem fognak félni a többiek sem, és elkezdenek ők is játszani...

Miután elkaptam a plüssmacit, mindenki megnyugodott, nevetett egyet, és elkezdtek játszani. Én visszaadtam a játékot, és néztem, hogy milyen aranyosan játszanak. Utána nem volt semmi gond, szinte semmit sem kellett csinálnom. Csak vártam, vártam, és vártam. Egy idő után bekopogott valaki az ajtón, és egy öregasszony jött be. Kerekes kocsit tolt, amin hét darab tányér volt, amelyek gőzölőgtek. Gondoltam, hogy az ebédet hozta, mert pont ebédidő volt. Mivel csak hat gyerek van, gondoltam a hetedik tányér az én ebédemet tartalmazza. Az öregasszony bent hagyta a kocsit, és elment. A gyerekek megebédeltek, és jómagam is. Azután a hölgy visszajött a kocsiért, és a tányérokért. Nem volt utána semmi különös, játszottak tovább, és én figyeltem őket. Körülbelül egy 2-3 óra múlva két kavics nekirepült az ablaknak. A gyerekek nagyon megijedtek, olyannyira, hogy bebújtak az ágy alá. Kinéztem az ablakon, és megnéztem, hogy ki dobhatta a köveket az ablaknak, de nem láttam senkit. Gondoltam megnyugtatom a gyerekeket, és meséltem nekik valamit ...

Amikor elkezdtem mesélni nekik, akkor sem jöttek elő, már kezdtek volna megnyugodni, mire újabb kavicsok repültek az ablaknak. Egy huhogó hangot lehetett hallani, ami egyre erősödött. megint kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit. De a hang ennek ellenére sem szakadt félbe. Még mindig csak egyre hangosabb és hangosabb lett a huhogás. Gondoltam, hogy lehet a gyerekek emiatt a hang miatt kérdezték meg tőlem, hogy szellem vagyok-e. Mondtam a gyerekeknek:
- Nem kell aggódni, ez a hang nem a szellemektől jön!
Ezután annak érdekében, hogy ne törjenek be az ablakok, kinyitottam, és így nem lesz kopogás, a köveket én a ninjaszerű reflexeimmel elkapom.

Nem sikerült megnyugtatni őket. Már majdnem lement a Nap, és a feladatról megfeledkezve elkezdtem gyönyörködni a naplementében, és a Nap gyönyörűszép narancssárga sugarai olyan szinten megfogták a szívemet, hogy csak a szegény gyerekek nyafogása rendített vissza a feladatomba. Ekkor kinyitottam az ablakot, és a jóleső lágy szellő megsimogatta arcomat, de más is majdnem "megsimogatott". Egy, az eddigieknél nagyobb méretű kő repült el a fejem mellett, amelyet három kisebb kő követett. Szerencsémre sikerült elkapnom a köveket, mikor nagy meglepetésünkre egy fehér ruhás ember jelent meg az ablakban (szerintem a gyerekek már láthatták őt, mivel fehér ruhája hasonlít egy szellem fehérségére). Szőke haja volt, mely alatt egy fejpánt található, amelyből észre lehet venni, hogy egy Kumogakure no sato-i ninjáról van szó. Miközben néztem, hirtelen megszólalt:
- Vúúúú, azért jöttem, hogy végezzek veletek!
Ekkor nevetett egy jót, és leugrott az ablakból. Tudom, hogy a küldetésben csak annyi van, hogy legyek el a gyerekekkel, és holnap már más gondjai lesznek a szellemmel együtt, de nem tűrtem el, hogy egy ilyen aljas ember ijesztgetí a gyerekeket. Le akartam győzni a szellemet, még akkor is, ha nem szerepel a küldetésben.
- De mi lesz, ha a gyerekek nagyon félnek, és mind elkezd sírni, ha üldözőbe veszem a szellemet, egyedül maradnak, és akkor buktam a küldetést - gondoltam magamban. Eszembe jutott valami: a gyerekek még nem ismerik annyira a jutsukat, így csinálok egy bunshint, és az ott lesz velük, és azt fogják hinni, hogy az én vagyok, csak sietni kell, hogy még a füstfelhő keretében ki tudjak ugrani az ablakon, így nem lesz túl feltűnő. Csak akkor lesz baj, ha kérdeznek a csemeték valamit a bunshintól, de ha sietek nem nagyon áll fenn ennek a veszélye. Így hát csináltam, és a szellem üldözésére törekedtem. Kicsit aggódtam, mert kumogakurei ninjáról van szó, és azok nagyon jól ki vannak képezve. Üldözés közben egy terv kitalálásán ügyködtem, és arra jutöttam, hogy ha közel kerülök hozzá, akkor használom a letaroló ugrás nevű technikát. Így közelharcot kell majd vele folytatnom. Ha sikerülne megütnie (amit próbálok elkerülni) Kawarimivel kivédem. Csinálok négy bunshint, amik majd össze-vissza szaladgálnak, és velük együtt én is. Így nehezebb dolga van a támadásaim kivédésére. Gyorsan kell cselekednem, hogy ne találja meg, melyik az igazi. Így hát amikor a figyelme egy picit is lankad, lecsapok. Megpróbálom olyannyira megsorozni, hogy ne tudjon reagálni, és ha kifeküdt, akkor visszamegyek a gyerekekhez. Gondoltam, hogy így majd megtanulja, hogy ne ijesztgessen kisgyerekeket...

A döntés nehéz, márpedig azt azért is meg kell hozni. Ahogy az idézet is mondja: "Dönteni kell, mert döntenek helyetted!"
Nem sokat vacakolva létrehozol egy bunshint és kiugrasz az ablakon. Látod a shinobit aki elfele fut. A sápatag derengés már nem járja át a testét.
Lassan bár, de közeledsz hozzá és, amikor szembefordul veled, Te egy erőteljes rúgással (letaroló ugrás) gyomron találtad a meglepődött shinobit, aki elszállt. Ugyan Te is elestél az ugrás miatt, de személyed ettől nem sérült meg, mivel számtalanszo gyakoroltad már ezt a technikát.
Létrehozod a bunshinokat miközben a "szellem" hasát fogva felpattan, de mivel Te és a bunshinjaiad már összekeveredtetek, ezért nem igazán tudja melyik is az igazi Te. Nekiugrik az egyik klónnak, aki ennek hatására szertefoszlik viszont a fiú végighasal az utcán. Annyi bizonyos, hogy elég tapasztalatlan a kölyök még egy geninhez képest is. Ráveted magad és néhány jól irányzott öklössel új színt viszel az arcába.
A büntetést kiosztottad, ezért visszamész az árvaházba. Épp időben érkezel, mert amint beugrasz az ablakon, abban a pillanatban nyílik is az ajtó és Natsura lép be. Elmondja, hogy a feladatod véget ért. Átad egy borítékot és miután a gyerekek elköszönnek tőled kikisér az épületből.

( A borítékban 1000 ryou értékű jutalom van. Valamint 8 chakrával gazdagodsz.Kérek még tőled ide egy zárópostot és a továbbiakat PÜ-ben megbeszéljük )

Sikerült utolérnem, és így be tudtam vetni a letaroló ugrást, mellyel gyomron találtam, és "elszállt". De mivel a rúgás közben pároslábbal kellett rugnom, ezért elestem én is. Egyből fel is pattantam, és látrehoztam a bunshinokat, majd "összekeveredtünk". Mire felállt az ellenfél, már nem tudta, melyik az igazi, így csak ráugrott az egyikre, biztos gondolva: próba szerencse. Hát nem volt az, a bunshin eltűnt, és az ellenfél akkorát hsalt, hogy az még nézni is fájt. Ezután szétvertem, hogy megtanulja a leckét, majd igyekeztem vissza az árvaházba. Amikor visszamásztam az ablakon, akkor lépett be ép Natsura, és közölte, hogy küldetésem véget ér. Átadott egy borítékot, és elmentem. Hazafele kinyitottam, és 1000 ryou volt benne. Elugrottam boltba, és vettem 2 katanát. Ezután aludtam egy jót.