// Hiroshi Myouga novella //
Miután megtanultam a villámgömb technikát, hazakísért a sensei, majd elvégeztem a dolgaimat. Ledőltem, és eközben elkezdtem gondolkodni a villámgömb technikán. Azon töprengtem, hogy ezzel akcióban hogyan tudnám eltalálni ellenfelemet, mert igaz, hogy nem olyan lassú, de azért mégiscsak lassabb, mint egy shuriken, vagy kunai. Ekkor bevillant valami, méghozzá az, hogyha gömbformát létre lehet hozni alakmanipulációval, akkor miért ne lehetne létrehozni más formát. Nem tartott sok időbe, míg kitaláltam, hogy shuriken formájáról mintázva ezt a villám elemű technikát sokkal légáramlatosabb lenne, ezzel növelve a sebességet. Már csak megvalósítani kellene ezt az ötletemet. Így hát összecsomagoltam magamnak egy kis ennivalót, meg vizet, kimentem a házból oda, ahol edzeni szoktam, és megpróbáltam megvalósítani ezt az elméletet. De ebben az egészben volt valami nagyon nehéz. Méghozzá az, hogy senki sem tudott tippeket adni és ilyen helyzetben még a könyvtárnak sem vettem volna túl sok hasznát a technika elsajátítását illetően, ugyanis ennek a technikának a létrehozásáról nem hiszem, hogy bárki is tudna valamit, elvégre ezt a shuriken formát a villámgömbnek én találtam ki, így maximum az alakváltoztatásban tudna valaki segíteni, azt meg már nagyjából megtanultam. Tehát neki is kezdtem remélve, hogy nem lehetetlen dologba vágtam bele. Először létrehoztam a villámgömb technikát elemi manipuláció nélkül, majd ezt próbáltam folyamatosan, lépésről-lépésre shuriken formává alakítani. Kicsit hátráltatott az, hogy még mindig nem voltam teljesen jól, még nem gyógyult be pár sérülésem. De azért még próbálkoztam vele, több-kevesebb sikerrel. Már egy dagadtabb shuriken sikerült, de egyre nehezebb lett, talán azért, mert minden próbálkozásnál kevesebb lett a csakrám, és kevés csakrával nehéz létrehozni egy ilyen jutsut. Amikor végre sikerült létrehozni ezt a shuriken formáját, akkor megpróbáltam az elemi manipulációt is hozzáadni. Ez pár perc alatt sikerült volna, ha 100%-os lettem volna, de mivel fáradt voltam, csakrám is alig volt, és még kisebb sérüléseim is voltak, ezért nagyon nehéz volt ezt megvalósítani. Így leültem pihenni, ettem, ittam, majd egy kis idő múlva folytattam a gyakorlást. Próbáltam elemet is hozzáadni, közben létrehozni a gömböt, majd azt is átformálni, de nem sikerült. Ekkor jöttem rá, hogy meg kéne változtatni a sorrendet, mert az eredeti tervem az volt, hogy megtanulom úgy, hogy a gömbből változtatom át shrurikenné, majd az elemet adom hozzá, és végül úgy tanulom meg, hogy egyből a shuriken formát hozom létre. De egyszerűbbnek tűnt úgy, hogy az elem előtt még megtanulom a végleges formát elsőre létrehozni. Így nem kell figyelni az alak módosítására, hanem egyből térhetek az elemre. Próbálgattam elsőre a végleges formával, de azt is csak lépésenként tanulgattam. Mikor végre sikerült a megteremteni a „tökéletes” shuriken formát, akkor nekiálltam az elemmanipulációnak is. Ennél a résznél kezdtem megbánni, hogy nem akkor tanultam a technikát, mikor teljes erőm tudatában vagyok. Nagyon nem akart összejönni az alakmanipuláció és az elemmanipuláció együtt, így áttértem egy másik stratégiára, méghozzá arra, hogy előtte még gyakorlom kicsit külön az elemmanipulációt. Ilyen fáradtan még a Villámgömb technikát sem sikerült elsőre létrehoznom, de utána minél többet próbáltam, annál jobban ment az elem manipulálása. Mielőtt rendesen nekiálltam, ettem, ittam, majd egy picit pihentem. Miközben pihentem, kicsit elbóbiskoltam, pedig nem a legkényelmesebb egy hatalmas sziklán a földön aludni. Nem tudtam, mennyit aludtam, ezért sietnem kellett, hátha már lassan felkel a Nap és én alig aludtam valamit. Egy kicsit kipihentebb lettem, úgyhogy nekiestem az edzésnek. Már alakult, az elemet is sikerült hozzáadnom, de még nem sikerült túl sokáig fenntartani a technikát. Ekkor újabb szintre lépett az önbizalmam, tudván, hogy nem a lehetetlenbe kezdtem bele. Így hát elkezdtem arra hajtani, hogy a lehető leggyorsabban létrehozzam, és minél tovább fenntartsam ezt a jutsut. Mikor már megfelelőnek találtam, akkor már csak egyetlen problémával kellett szembenéznem. Azzal, hogy hogyan tudnám eldobni úgy, hogy a lehető legpontosabban és leggyorsabban repüljön a shuriken. Sima shurikennel már megtanultam, de ha úgy csinálom, mint a villámgömböt, akkor a villámshuriken nem ér a kezemhez, így nem tudom megfogni, mert ha megfognám, akkor még azt is ki kéne találnom, hogy hogyan tudnám elhajítani, de arra már nincs idő. Így marad az, hogy így is megtanuljam a dobást és azt, hogy mikor kell „elengednem” ahhoz, hogy legjobban elkapjam a lendületet. Először egy sziklát dobáltam ezzel, majd akkor, mikor már ment, megpróbáltam eltalálni egy fentről eső, általam felhajított követ. Eléggé nehéz volt így a célzás, de idővel ezt is sikerült megoldanom. Ezt elpróbáltam még jó párszor, és utána már nagyon jól ment. Szépen, lassan hazafelé vettem utam, majd mikor hazaértem, lefeküdtem, aztán aludtam egy jó nagyot.
// Boccs, hogy csak ennyi, de hanyagoltam a párbeszédet //
Tárgy: Hiroshi Myouga 
Csüt. Szept. 20, 2012 11:03 am
