//Koro Kagero novella//
Egyszer, amikor mentem hazafelé, akkor láttam egy felnőttet (szerintem Jounin volt), aki éppen edzett egy farönkkel (vagy bábuval, már nem emlékszem). Meg akartam nézni, mit tud, és mivel úgy sem volt dolgom, és időm is annyi volt, mint tenger, ezért megálltam, és elkezdtem figyelni. Egyszer csak eldobott egy démonszél shurikent a farönk (vagy bábu felé, még mindig nem emlékszem), és ekkor gondoltam, hogy ez az ember nem is lehet olyan nagyon erős shinobi, és valószínűleg még én is legyőzném, ha úgy eddz, hogy egy bizonyos dolgot dobál démonszél shurikennel. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy a farönkbe (vagy bábuba, még most sem rémlik) két fuuma shuriken csapódott bele, pedig tisztán láttam, hogy csak egyet dobott el. Ez a technika nagyon tetszett nekem, és gondoltam oda megyek, és megkérdezem, hogy meg-e tanítana engem erre a technikára:
- Jó napot uram! – köszöntem neki.
- Szia! Miben segíthetek?
- Láttam, azt a technikát, amit az előbb használt, és meg szeretném önt kérni, hogy tanítson meg arra a technikára, persze, csak ha nem vagyok nagyon a terhére.
- Persze, megtanítom. Legalább azzal is erősödik a falu, ha erősebbek a ninják. Ezt a technikát öt lépésben fogom megtanítani.
- Nagyon szépen köszönöm!
Elmondta, hogy a jutsu neve: Kage shuriken no jutsu. Ezután elkezdtük a gyakorlást, de nem azzal a farönkkel (…), hanem egy bábun (abba már biztos vagyok), ami nagyon kemény, úgyhogy nem vágja szét a démonszél shuriken. Első lépésben megtanított profin eldobni a fuuma shurikent, és jól célozni vele, még csavarva is. Ez egész jól ment, nem kellett ötnél többször elpróbálni, hamar sikerült. A második lépés nehezebb volt, ugyanazt kellett tennem, mint az első lépésnél, csak két fuuma shurikennel egyszerre, és mindegyiknek célba kellett találnia. Nem kevésszer próbáltam, de nagyon nehezen akart sikerülni. Eleinte egyik sem érte el az általam kiszemelt célját, aztán sok gyakorlás után az egyik célba ért. Idővel a másikat is sikerült célba juttatni, de azt is minimum 30-szor megpróbáltam. Ekkor jött a harmadik lépés, ami abból állt, hogy csak egy démonszél shurikent kell eldobnom, de azt nem a célpont felé, és nem csavarhatom, hanem csakrával kell megváltoztatnom az irányát. Eléggé nehezen ment. Először nem csavartam rajta semmit. Másodjára már igen, de csak pár centit sikerült. Utána mindent beleadtam, és egy kicsit (kicsit nagyon) túlcsavartam. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem annyira egyszerű, mint amennyire hangzik. Irányítsd a farönk felé a démonszél shurikent csakra segítségével! Nem annyira egyszerű, mint ahogy hangzik. Egy kicsivel több vagy kevesebb csakra is méternyi eltéréseket tud eredményezni. Sokat próbáltam, mire sikerült felmérnem a megfelelő mennyiséget. De végre sikeredett. Ekkor így szólt az „edzőm”:
- Ügyes voltál, tartsunk pár perc pihenőt, és majd később folytatjuk, a sok gyakorlás miatt, ha jól látom, nagyon megizzadtál.
Eltelt pár perc, majd megszólalt:
- Na szerintem folytathatjuk is. A negyedik lépés az, hogy két fuuma shurikent kell eldobnod, az egyiket a célpont felé, a másokat pedig úgy, ahogy az előbb gyakoroltuk, el valamerre, majd csakrával a cél felé.
Megpróbáltam, és „egész jól” sikerült. Sikerült az egyiket csakrával irányítani, a másikat nem, csak egy gond volt vele: abba küldtem a csakrát, amelyikbe nem kellett volna, és amibe kellett volna, azt pedig hagytam „továbbrepülni”. Második próbálkozásomra kiütötte egymást a két shuriken. Pedig sikerült a jót kezelni, csak a célzással volt a baj. Nem értettem eddig, hogy mire volt jó az első lépés, de már rájöttem: Nem csak az számít, hogy hogyan kezelem a fuuma shurikent eldobás után, hanem maga az eldobás pillanata is fontos tényező. Ez a negyedik lépés az első három lépés egyben. De akkor vajon mi lehet az ötödik, ha ez az összefoglaló lépés? Nem töprengek ezen, mert megtudhatom, ha sikerül teljesíteni a negyediket. Próbáltam újra meg újra, de nem nagyon ment. Végül nagyon nehezen, de rájöttem egy egyértelműnek tűnő dologra: ha az egyiket csak egy-két centivel arrébb dobom, mint a másikat, akkor nem kell akkora csakrakontroll, megteszi a kevés is. Ezen elméletem alapján sikerült megcsinálnom ezt a részét a technikának. Az a férfi, aki edzett engem megtapsolt, majd taps után az alábbi mondatok hagyták el száját:
- Gratulálok, jöhet az utolsó lépés. Itt az lesz a lényeg, hogy két démonszél shurikent kell eldobnod a bábu felé, majd az egyiket a csakrád segítségével el kell rejtened a másik árnyékában úgy, hogy az ellenfeled ne lássa. Ez a technika lényege, én a bábu mögé megyek, és onnan nézem, hogy mennyire látható az elrejtés. Ez lesz a legnehezebb lépés, úgyhogy ne lepődj meg ha nem megy tizedjére. Vagy száztizedjére (ezt halkan mondta, de hallhatóan).
Ekkor megpróbálkoztam vele. Cseppet sem volt túlzás, hogy ne lepődjek meg, ha nem megy száztizedjére. Azon sem lepődtem volna meg, ha nem megy ötszázadik próbálkozásra sem. De bele kellett adnom mindent a fuuma shuriken elrejtése érdekében. Nem sikerült nem tudom hányszor, mindig észrevehető volt a második. Megkértem azt az embert, aki tanított, hogy mutassa meg a technikát. Megfigyeltem, és rájöttem egy nagyon fontos dologra: EZ EGY NAGYON NEHÉZ JUTSU. Gyakoroltam, amíg nem sikerült, már beesteledett, de nem volt kihez haza mennem, és a kedves bácsi sem ment sehová, így hát edzettünk tovább. A végén sikerült, de nagyon nehezen, erre a részre nem emlékszem már, mert elájultam az edzés után, ezt a bácsi mondta reggel. Akkor még megpróbáltam egyszer, elvégre nem érek sokat vele, ha azt sem tudom, hogy csináltam. Megpróbálkoztam vele, és miközben csináltam, bevillant valami... Valami a tegnapról... És elvileg tegnap sikerült... Hát most is sikerült!!! Nem tudtam elhinni, de sikerült! És maga a nap sem volt rossz, talán ez volt az egyetlen nap a közelmúltban, amikor nem voltam mérges semmire és senkire. De már alig vártam, hogy valakinek a testét átvágjam ezzel a technikával. Amint hazamentem, egyből hasznát is vettem a jutsunak, ugyanis romlott volt a tej…
Tárgy: Koro Kagero 
Hétf. Jún. 18, 2012 8:29 pm
