Assa Rasendori

// Assa Rasendori 1. összefoglalás //

/Próbáltam orvosolni a novellabeli hibákat /
Miután genin lettem, már az első nap valami hatalmas feladatot tűztem ki magamnak edzés céljából. Méghozzá azt, hogy elmegyek Konohagakure no sato-ból a Szél Országába. Nem vittem magammal élelmet, gondoltam majd út közben találok ennivalót, innivalót. Minél kevesebb megállással akartam ezt véghez vinni. Igaz, nem volt rá engedélyem, de elhagytam a falut, és valahogy kiszöktem. Arra sem volt engedélyem, hogy betegyem a lábamat a Szél Országába, de gondoltam átlépem a Szél Országának határát, azt csak nem veszik észre, utána indulok hazafelé. A táv megtételét először teljes sebességű futással kezdtem, de elég hamar elfáradtam, ezért kicsit lassítottam, mert ugyebár így nem kellett megállnom. Ekkor gondolkoztam el rajta, hogy nincs engedélyem erre, és hogy azért egy kevés élelmet kellett volna vinnem. De erre is találtam megoldást: sietnem kellett, mert akkor nem veszik észre, hogy elmentem. A többi problémára is hasonlóan találtam megoldást. Ez adott egy kis önbizalmat, és egy kicsit növeltem a tempót. Út közben láttam egy embert, akitől nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy mennyire erős. Megijedtem, mert azt hittem Jounin vagy Chuunin, és lehet, hogy meg fog támadni. Az is eszembe jutott, hogy az sem kizárt, hogy vissza akar majd vinni Konohagakure no satoba. Amikor odaért mellém, akkor megállt, és megszólalt:
- Konohai vagy, ugye?
- Igen! –válaszoltam.
- Nagyon szomjasnak nézel ki, kérsz egy kis vizet?
- Igen, ha önt nem zavarja.
Adott nekem vizet, egyből rájöttem, hogy tévedtem vele kapcsolatban, és nem akar semmi rosszat. Beszélgettünk egy kicsit, majd hátba találta egy kunai. Ebből rájöttem, hogy nem ninja, csak egy sima, kedves civil. Nem tudtam neki segíteni, akármennyire is szerettem volna, mert féltem attól a bizonyos valakitől, aki eltalálta kunai-al. Elkezdtem úgy futni, ahogyan még nem futottam, és eközben hallottam, hogy követ engem. Gyorsan megformáltam a kézpecséteket, majd létrehoztam két bunshint. Az egyiket előre, a másikat jobbra küldtem én meg balra mentem, remélvén, hogy az ellenfél nem tudja megkülönböztetni a klónokat az igazitól, és így is volt. A logika alapján azt követte, amelyik előre ment. Megnyugodva indultam tovább, és beesteledett. Mivel fárasztó volt ez a nap, ledőltem aludni. Mikor reggel tovább indultam, a vizem elfogyott, de nem a szomjúsággal volt a baj, hanem azzal, hogy nagyon éhes voltam. Útközben felfigyeltem egy medvére, csak sajnos védett volt, ezért nem bánthattam, de találtam egy szarvast, ami nem volt védett. Megöltem, felvágtam, ettem egy kicsit, és elraktam egy kevés húst tartalékba. Ezen a napon ennyi volt az egész érdekesebb dolog, utána csak mentem tovább, aztán következő éjjel mentem tovább, nem pihenőztem. Egész éjjel mentem tovább megállás nélkül, majd amikor nappal lett, akkor is. Kis pihenőként megnéztem a gyönyörű naplementét, majd folytattam tovább utamat. Út közben ronda, sötét viharfelhők megjöttére lettem figyelmes. De minden rosszban van valami jó is. Gyönyörű villámok viharzották be a felhős, sötét eget. Ekkor szerettem volna, hogy villám elemű legyek, mert olyan gyönyörűen cikáztak az ég felhősre festett sablonán, hogy nem bírtam ki, hogy ne álljak meg és ne nézzem őket. A villámokban az is szép, hogy úgy kanyarodnak, mintha kormány lenne rajtuk (ahogy a fizikatanárom szokta mondani). Elmentek a felhők, majd beesteledett. Leültem pihenni, ettem egy kicsit, majd mentem tovább. Ez után már csak arra emlékszek, hogy az ágyban fekszek, és a szüleim elmondják, hogy egy éppen arrafelé küldetésező konohai csapat megtalált ájultan a Szél Országának határán. Ennek nagyon megörültem, hogy sikerült teljesíteni a magamnak kitűzött oly nehéz feladatot. Álmos voltam, ezért visszaaludtam. Nem magamtól ébredtem fel, hanem egy madár csiripelésére ébredtem, ami valószínűleg a nyitott ablakon keresztül a huzat társaságában érkezett. A levélben az volt, hogy beosztottak egy csapatba, és hogy menjek az Egyes kiképzőterepre. Éreztem, hogy elaludtam. Gyorsan felöltöztem, ittam egyet, aztán indultam is. Elmentem boltba venni valami élelmiszert, mert nagyon éhes voltam a „kis” kaland után. Vettem enni, és megettem. Amikor indultam tovább, egy veszett kutya rám támadt, majd én használtam a kawarimit és mentem is tovább. Futottam, mert a tegnapi nap miatt fáradt voltam, és későn keltem fel. Amikor megérkeztem, láttam egy másik fiút is azon a helyen, és láttam rajta, hogy vár valakire vagy valamire. Egy fa alatt állt. Gondoltam ő lesz a csapattársam. Odamentem hozzá és elnézést kértem a késésért, és azt mondta, hogy semmi baj. Bemutatkoztam neki, ő is nekem. Megtudtam, hogy Mitsuko Kagarashi a neve. Elkezdtünk beszélgetni, és hirtelen futó léptekre lettünk figyelmesek. Lihegést hallottunk, és abban a pillanatban egy lány ugrott be közénk. És ezeket mondta:
- Bocsánat a késésért! A nagymamámnál voltam a korházban és nem bírtam hamarabb eljönni. Az én nevem Naiko. Tsukima Naiko.
Mielőtt reagáltunk volna, egy hangot hallottunk a fáról, mely alatt éppen álltunk:
- Üdv csapat! Én Kosuki Misho vagyok. Nektek csak Misho-sensei. Mutatkozzatok be, azután meg még meglátom, hogy mit csinálunk!
Felnéztünk a fára és egy szőke hajú, fiatal férfit láttunk. A kezében éppen kunait forgatott. Naiko kezdte a bemutatkozást:
- A nevemet már gondolom hallotta - a sensei bólintott egyet - Egy éve vagyok genin. Szeretek sétálni és edzeni. Azt hiszem szorgalmas vagyok. A célom pedig az, hogy én legyek a legerősebb kunoichi az egész világon.
Naiko erre elmosolyodott. Misho sensei ránézett Kagarashira, jelezvén, hogy ő jön a bemutatkozással:
- Az én nevem Mitsuko Kagarashi. Négy éve vagyok genin. Eddig nem nagyon osztottak be csapatba, ezért otthon fejlesztettem a képességeimet. A célom jelenleg az, hogy minél több technikát sajátítsak el.
Ezután én jöttem a bemutatkozással:
-A nevem Assa Rasendori, én még csak 1 hete lettem genin, így ha úgy vesszük, viszonylag egész hamar be lettem osztva egy csapatba, és ha kell csakra a mai edzéshez, vagy küldetéshez, kicsit hátrányban leszek, mert egy kutya rám támadt, így kawarimit kellet használni. A célom, hogy én legyek a bátyám után a következő Hokage.
- Rendben! - mondta a sensei - Kezdetnek ennyi elég is lesz.
Ekkor eltűnt a fáról, és legközelebb magunk mögül hallottuk a hangát.
- Ezennel kijelentem, hogy én vagyok a csapatotok vezetője. Konoha egyik jouninja vagyok. Most fel fogom mérni a képességeiteket!
Kicsit hátrébb állt, és elővett két csengőt:
- A feladatotok az lesz, hogy mindannyian szerezzetek egy csengőt. Pechetekre csak kettővel rendelkezem, így valamelyikőtök csengő nélkül marad. Aki sikeresen megszerez egyet, annak megtanítok egy jutsut, viszont, akinek nem sikerül...
Elkezdett mosolyogni.
- Az lemondhat a shinobi létről! Hát rajta!
Ekkor hirtelen mindenki megkomolyodott. Mindenki teljes erejéből támadott, de még nagyon távol voltunk. Miközben teljes gőzerővel próbáltuk megszerezni a csörgőket, egyik sikertelen próbálkozást a másik követte. A sensei feltett egy olyan kérdést, amin az egész csapat elgondolkozott:
- Gondolkozzatok! Szerintetek miért hívják a csapatot csapatnak?
Ekkor felvillantottam erre pár ötletet, de egyik sem volt valami jó. Hirtelen Kagarashi előállt egy ötlettel, ami sikerült. Mindannyian átmentünk, mert a csörgőket nem kellett megszerezni, csak annyi volt a lényeg, hogy csapatban kellett dolgozni, a csörgők csak hátráltatják a csapatmunkát. Ezért mindenkinek megtanított egy-egy technikát. Nekem megtanította a drótcsévelő technikát. Sokat gyakoroltam a technikát, mire sikerült, és végül egész jól megcsináltam. Utána ezeket a szavakat ejtette ki száján:
- Ügyesek voltatok! Ezzel fel is mértem a képességeiteket.
Majd pedig megpaskolta a vállamat.
- Remek csapatnak bizonyultok. Most menjetek haza és készüljetek fel holnapra! Elmegyünk egy küldetésre, szóval pihenjétek ki magatokat. Konoha főbejáratánál találkozunk pontban reggel nyolc órakor!
Elkezdtem örülni, hogy egy nap múlva lesz az első küldetés. Elmentem boltba, vettem még pár méter drótkötelet. Hazamentem, majd lefeküdtem aludni, mert ekkorra már beesteledett. De nem tudtam aludni az izgalomtól, így kimentem este gyakorolni a drótcsévelő technikát. Találkoztam egy kedves férfival akinek Kiruga volt a neve, és megtanította a drótkötél technika nevezetű technikát, és letesztelte, hogy mennyire vagyok segítőkész. Az új technikám miatt nagyon örültem, majd egy éjfél körül hazamentem, és lefeküdtem aludni. Ilyenkor már nagyon álmos voltam, és hamar el tudtam aludni. Következő nap hamar felébredtem és elindultam a falu főkapujához. Ott találkoztam a többiekkel, és Misho-sensei bemutatta azt a férfit, akit meg kellett védenünk. Bővebben ezt mondta:
- A feladatunk az, hogy megvédjük ezt a szekeret és Koi-sant - rámutat a férfira - Ez egy C szintű küldetés, amit igen nehéz volt megszereznem nekünk, de végül sikerült, ezért elvárom, hogy legjobb tudásotok szerint teljesítsetek! A küldetés két napig fog tartani. Egy kis faluba tartunk. Ha van kérdésetek, akkor azt nyugodtan tegyétek fel!
Elindultunk a szekérrel, majd megkérdeztem Misho senseit, hogy lesznek-e ellenséges ninják, ő azt válaszolta, hogy nem valószínű, de előfordulhat.
- Megnézzük milyen az elemetek és ha szerencsétek van akkor tudok nektek tanítani egy-két elemi technikát! Vezessétek bele a papírba a chakrátokat - ezt mondva gyorsan ki is osztja a papírdarabokat - Ezek a papírok különleges fából készültek, olyanból, amit chakrával tápláltak. Ha a papír felgyullad, akkor tűz elemű a chakrátok! Ha ketté szakad, akkor a chakrátok szél elemű, ha elmorzsolódik, akkor föld az elemetek, ha átnedvesedik, akkor víz eleműek vagytok, ha viszont összegyűrődik, abban az esetben villám beállítottságúak vagytok. Gyerünk, ne várassatok!
Ekkor megkaptuk tőle a papírokat, és belevezettük a csakránkat. Az enyém összegyűrődött. Tehát villám elemű vagyok! Este lett. Már letáboroztunk, de Misho sensei kiszúrt pár banditát, akik meg akarták támadni Koi-t és a szekeret. A mi dolgunk volt megvédeni, és reménykedtem benne, hogy tudom használni az új technikámat, a drótkötél technikát.

//Bocs, hogy a végére ilyen tömören írtam, csak írás közben elfáradtam//

Üdv!

Első összefoglalásod, így voltak benne hibák, de ezzekkel most nem zaklatnálak, szóval mondom - vagyis írom - a lényeget:
Alapvetően szép és jól átfogja a dolgokat.

+ 18 ch/sz (!)


Nagato voltam!