Kouga Genki-Novella

//Kouga Genki 1. novellája// ///2xJavított///

Egy nap egy Jounin adott egy chakraérzékeny-papírt, amiről ki is derült, hogy az elsődleges elemem a villám. Sok idő eltelt azóta... Egyszer egy napon láttam egy embert, aki éppen villám elemű ninjutsukat használt. Igen fiatal szerzet, azt hiszem, egy olyan 25-30 éves lehetett fekete hajjal és igen karcsú testtel. Oda mentem hozzá és megkérdeztem, hogy tudok-e valamit segíteni és azt mondta, hogy hozzak neki egy ráment. El is indultam a rámenért, de út közben találkoztam egy emberrel, aki jós volt. Megkért, hogy hadd jósoljon nekem, mert mostanában csak járja a világot. Hát meg is engedtem neki, de sajnos azt jósolta, hogy balszerencsét lát a közeljövőmben. Leintettem és továbbmentem, egyenesen az Ichiraku rámen-standhoz vettem az irányt. Mikor odaértem az Ichiraku rámeneshez, Teuchi éppen arról beszélt, hogy elfogyott az összes tésztájuk. Így hát megkért, hogy szerezzek be némi tészta-alapanyagot. El is indultam, de sajnos fogalmam sem volt róla, hogy hova menjek. Először egy járókelőt kérdeztem meg, Eléggé öregember féleség, aki éppen Teuchi-hoz tartott, hogy miből készül a tészta, de nem tudott válaszolni. Erre egy másik embert kérdeztem meg, olyan 20 éves körülit és Ő már tudta a választ. Azt mondta:
- Nekem nagy szükségem lenne egy Mangára! Ismered az "Iskolakerülők"-et? Be tudnál szerezni nekem egyet? A pénzt Én állom.
- Hát rendben. 12 óra múlva ugyanitt találkozzunk! - válaszoltam.
- 12 óra?! Nem lehetne inkább 6?
- Hát legyen, de ugyanitt!
- Rendben! Viszlát.
- Viszlát.
És Én elindultam a Mangáért, Ő pedig hátatfordított és ment a dolgára. Már futottam is a Mangaárushoz. 1 óra alatt oda is értem és ott nagy volt a tömeg. Nagyon sok ember járkált ott és alig fértem el köztük. Ezért a háztetőkön közlekedtem. Oda is mentem és megkérdeztem, hogy ismeri-e az "Iskolakerülők"-című Mangát.
- Jó napot, uram! - köszöntem.
- Helló, kölyök. Mi szél hozott ide?
- Ismeri az "Iskolakerülők" című Mangát?
- Hát persze, kölyök! Tessék, itt is van a legújabb darab. 50 ryou lesz.
- Tessék itt a pénz. És köszönöm a könyvet!
- Viszlát, kölyök.
- Viszont látásra!
És már mentem is vissza. Megint 1 óra oda az út, tehát sietnem kellett. Amikor odaértem még volt hátra 3 és fél órám, tehát így haza mentem és leraktam a könyvet és ledőltem az ágyra pihenni, igazából aludtam is egy jót. Addig-addig aludtam, amíg 15 percem maradt.Magamhoz vettem a könyvet és már rohamfutással siettem a találkozó-helyre és vártam. A Nap melegen sütött, így beültem egy fa alá. Vártam a "megrendelőre" és csekély 5 perc késéssel meg is érkezett. Odaadtam neki a könyvet és meg is adta a pénzt.
- Kössz, kölök.
- Szívesen, de kérem most mondja el, hogy mi kell a tésztához.
- Az az igazság, hogy nem tudom. Sajnálom, kölök, de kellett a könyv. És most viszlát! -és azzal le is lépett és útközben olvasgatta.
Szomorúan ballagtam az Ichiraku rámeneshez, és közöltem, hogy nem tudtam, hogy milyen alapanyagok kellenek a tésztához:
- Jó napot! - köszöntem.
- Szia! -köszönt vissza.
- Sajnálom, de nem sikerült beszerezni a tésztához az alapanyagokat.
- Semmi baj, már megjött a szállítmány az anyaggal!
- Rendben, akkor kérhetek egy tál ráment elvitelre?
- Meg is kapod rögtön!
- Köszönöm.
- Nincs mit.
Nem telt bele 5 percbe, megkaptam és kifizettem és már mentem is. Bent az erdőben megtaláltam a férfit, és láttam, hogy mellette ott hever 2 üres tál.
- Helló, kölyök. Bocs de már megvacsoráztam.
- Jó napot, semmi baj.
- De ne lógasd az orrod! Edd meg a ráment gyorsan és utána tanítok neked egy új jutsut!
- Ó, nagyon szépen köszönöm! - és már lapátoltam a ráment.
5 perc múlva, mikor készen lettem, már kérdezte is:
- No, mi az elsődleges elemed?
- Villám - feleltem.
- Hát akkor megtanítom neked a: Raiton: Bōru no jutsu // Villám elem: Villámgömb technikát.
- Köszönöm szépen!
- Semmiség.
Már abban a pillanatban nekifogtunk az edzésnek és egy kicsit lassan haladtunk, mert ki voltam merülve. De sebaj! Bele adtam mindent! Amikor megmutatta élesben a jutsut, már akkor minden "beleégett" az agyamba. Első próbálkozásra csak egy ping-pong labda méretű gömböt sikerült létrehoznom. Azután egy kis relaxációval folytattuk. Kihevertem a fáradtságomat és máris erősebbnek éreztem magam. Második próbálkozásomra sikerült a teniszlabda-méretű gömböt csinálnom, de 2 másodperc után szétpukkadt. Nagyon elszomorodtam és még fáradt is voltam. Kezdett beborulni az ég, és pár percen belül villámlani kezdett. A felhőkből kicsapódó villámok úgy cikáztak végig az ég felhőnek látszó hullámai előtt, hogy azt még a napfelkeltéhez sem lehet hasonlítani. És a villámok láttán újra megjött bennem az önbizalom és erősebbnek is éreztem magam. A szakadó esőben nem folytathattuk az edzést, nem ám a villám visszaráz. Bementünk az edzőterembe és ott egy bábun folytattuk. Harmadik nekifutásra sikerült a gömb és már futottam a bábu felé és be is találtam. A férfi megdicsért és jött a következő lépés: az eldobás. Elsőre nagyon megborzongtam a gondolatban, hogy ez milyen nehéz lesz, de mikor megmutatta nem is tűnt olyan nagy dolognak. Meg is csináltam a gömböt és nagyon sok chakrát koncentráltam a gömbbe és sikerült is eldobni. Nagyon örültem, de mielőtt nekiment volna a bábunak a gömb egyszerűen szétpukkadt. A férfi ezen nagyot nevetett és azután komoly lett. Megmutatta még egyszer és utána én is megpróbáltam és sikerült is. Csak úgy ugráltam az örömtől és addigra el is állt az eső, szépen kisütött a Nap, megköszöntem mindent az embernek és csak bólintott egyet rá és abban a pillanatban eltűnt. Én ott maradtam és még tanultam, "tökéletesítgettem" a jutsut. Azt azért elmondanám, hogy nem sikerült olyan sokszor, mert már egy kicsit fáradt voltam. De sebaj, jó 10 perc edzés után haza mentem és pihentem egy nagyon jót.

// Az "Iskolakerülők" című Manga egy Kishimoto által rajzolt, de elvetett Manga. //