Egyes kiképzőterep

Sziklás és földes terület a falu határain belül. Az akadémiai tanulókat gyakran hozzák ki ide gyakorolni, de a friss geninek is kedvelik ezt a helyet. Itt-ott fel van állítva egy-két cölöp, céltábla.

Reggel, mikor felkeltem, egy gyorsan repülő madár repült be az ablakomon keresztül a friss reggeli szellővel együtt. Még álmos voltam, de szinte biztos voltam benne, hogy a madár levelet hozott. Amikor leszállt a madár az ágyamra, abban a pillanatban megláttam nála az üzenetet. Leszedtem róla, és elolvastam. A levélben az állt, hogy el kell mennem az egyes kiképzőterepre. Még nem nagyon voltam ott, csak egyszer-egyszer, mert a hegyekben szeretek inkább edzeni, de ez sem rossz hely. Így hát elindultam, és nem telt sok időbe, hogy megérkezzek...

Amikor megérkeztem, egy férfi odajött hozzám, és azt mondta:
- Végre! Már azt hittem sohasem érsz ide...
Egy papírt adott nekem, és látszott rajta, hogy nagyon türelmetlen hangulatában van, bár szerintem lehet, hogy mindig ilyen. A lábán volt a fejpánt, ilyen emberrel, aki a lábán hordja a fejpántot nemigazán találkoztam még ezelőtt. Azt az utasítást adta nekem, hogy vezessem a papírba a csakrámat, mert így megtudhatom milyen elemű vagyok. Leültem, elkezdtem a papírba irányítani a csakrámat, és a papír összegyűrődött. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, de fel lettem világosítva, hogy az elsődleges elemem a villám. E tény hallatán nagyon megörültam, de nem lepődtem meg annyira, megmagyarázza, hogy miért szeretem annyira a villámokat nézni.

- Villám elemű vagy! - mondta unottan.
Megragadta a kezed és beljebb rángatott a kiképzőterepek közepe felé. Arcáról szakadt a verejték, keze nyomán átnedvesedett a ruhád.
- Villám technikát nehéz megtanulni, mert sok chakrát igényelnek, ezért most csak egy Taijutsut tanítok meg előszőr, aztán majd meglátjuk.
Arrébb taszított és zsebrevágta a kezeit. Megtörölte izzadtságtól nedves homlokát és gorombán felsóhajtott.
- Már rá kellett jönnöd miért vagyunk itt. Hívj Kyo-senseinek. A technika, amit megtanítok neked az a Genjutsu Kai. A lényeg, hogy rád küldök egy illúziót neked pedig meg kell szakítanod az egyik tenketsu pontodon a chakra áramlását. Természetesen ezzel nem tudsz minden genjutsut megszüntetni, de ez most nem fontos...
Megformált néhány kézpecsétet és eltünt a fény. Minden hirtelen sötétté vált. Egyedül vagy és nem látsz semmit, bár most nem is a látásodra kell hagyatkoznod...


( Minimum: hat sor és öt próbálkozás legyen....)

Azt mondta, hogy meg akar nekem tanítani egy taijutsut, és ezután folytatta a beszélést:
- Már rá kellett jönnöd miért vagyunk itt. Hívj Kyo-senseinek. A technika, amit megtanítok neked az a Genjutsu Kai. A lényeg, hogy rád küldök egy illúziót neked pedig meg kell szakítanod az egyik tenketsu pontodon a chakra áramlását. Természetesen ezzel nem tudsz minden genjutsut megszüntetni, de ez most nem fontos...
Ezután kézjeleket csinált, majd minden sötét lett, nem láttam semmit.
Elkezdtem a technikára koncentrálni, és végrehajtani azt. Első próbálkozásomra nem történt egyáltalán semmi. Első hallásra könnyűnek tűnt az, hogy meg kell szüntetni egyet a 361 tenketsu pontból az egyik csakraáramlását, de próbálkozás során rájöttem, hogy nem is olyan könnyű. Megpróbáltam megint, akkor már éreztem egy kicsit, hogy a csakrám áramlása nem olyan, mint amilyennek megszoktam, de csak nagyon kicsit lehetett érezni. Ezután egyre jobban, és jobban koncentráltam, harmadjára már láttam is egy kevés fényt, de csak fél másodpercre, az is lehet, hogy csak a szemem káprázott. Mire negyedjére próbáltam, megláttam a senseit körülbelül 1 másodpercre, de utána újra sötétség. Leültem, hogy jobban tudjak koncentrálni, és lehunytam a szememet. Ekkor egyetlen tenketsu pontra összpontosítva próbáltam megszakítani minden erőmből annak az egynek az áramlását. Hirtelen majdd megvakultam, a sötétben kitágult pupillájú szemembe sütött a Nap, és megláttam a senseit.

A sensei gorombán rédnézett és egy gyors taps után megszólalt:
- Rendben majd még nem árt gyakorolnod, de alap szinten sikerült...
Újra megtörölte izzadt tenyerét és homlokát. Belenézett a fényesen ragyogó napba és dühösen felsóhajtott, sőt egy gyors káromkodás is kicsúszott a száján.
- Most pedig felmérem a képességeidet. A feladatod az, hogy megszerezd a fejpántomat, persze én ezt nem fogom hagyni. Úgy kell ellenem támadnod, mintha meg akarnál ölni!
Ebben a pillanatban hátrébb ugrott és egy kunai tőrt rántott elő. Egy unott mosoly terült végig az arcán és a bal kezével intett, hogy támadj.


// Gomenasai! Rosszat írtam, mert a Genjutsu Kai nem Tai, hanem Ninjutsu! Ettől függetlenül felírhatod. A tanulás miatt az aktuális ch/szinted: 108. //

Miután sikerült a technika, a sensei megtapsolt, és az alábbiakat mondta:
- Rendben majd még nem árt gyakorolnod, de alap szinten sikerült... Most pedig felmérem a képességeidet. A feladatod az, hogy megszerezd a fejpántomat, persze én ezt nem fogom hagyni. Úgy kell ellenem támadnod, mintha meg akarnál ölni!
Ekkor hátraugrott, és elővett egy kunait. Jelezte, hogy támadhatok, és ebben a pillanatban rájöttem, hogy esélyem sincs elvenni a fejpántot egy ilyen magas szintű ninjától, csak azt akarja felmérni, hogy mennyire kerülök közel hozzá. Csináltam, amin először eszembe jutott. Gondoltam, hogy nem olyan amatőr, mint a szellem, így nem dőlne be egy egyszerű bunshinnak. A bunshinos támadás tervet egyből el is vetettem, aztán eszembe jutott valami, amit jó ötletnek találtam: használom a fürge test technikát, mellyel elbújok egy szikla mögött. Használom a Bunshin no jutsut, és a klónomat otthagyom mozdulatlanul a szikla mögött, mert úgysem annyira észrevehető egy bunshin, ha nem mozog. De úgy helyezem el, hogy látszódjon, hogy ott van, így lehet át tudom verni a sensei-t. Eközben én Henge no jutsuval átváltozok egy hangyává, és elosonok egy sensei mögötti szikla mögé, visszaváltozok, majd egy démonszél shurikent hajítok Kyo sensei felé. Biztos kivédi, de lerohanom egy letaroló ugrással, majd pedig ha kivédte, folytatom a harcot a két katanával. Nem biztos, hogy jó ötlet a közelharc, de próba szerencse (általában)...

Úgy indultál a dolognak, hogy esélyed sincs, de hát a parancs az parancs. Mozdulataid a vereség biztos tudatában nem olyanok mint szerenéd, mert ugye az önbizalomhiánya nem a legjobb egy harc közben. A fürge test technikát alkalmazva elbújtál egy szikla mögött. Elég hamar odaértél, de biztos vagy benne, hogy Kyo lát téged. Létrehoztad a bunshint és utána hangyává változál. A senseied elindul a szikla felé mialatt Te egy másik szikla felé igyekszel. Visszaváltoztál és elhajítottad a Fuuma shurikenedet. Az lenyűgöző sebességgel repült a sensei felé, de Ő elhajította a kunai tőrét ezzel kicsit kilengetve azt a röppályájáról és így pont kikerülte ellenfeled. A klónadat megsemmisítva bezuhant a szikla mögé. Valószínűleg a sensei ezt tervezte, hogy pont a klónodba fog becsapódni, vagy talán a véletlen műve lenne?
Mindeközben felé rohansz és a megfelelő pillanatban elugrasz. Ő az utolsó szegmensig vár, majd hirtelen hátrébb lép, de nem elégszik meg ennyivel. Egy hirtelen rugást érzel a hátadon, amitől feljebb repülsz és ekkor megérzed magad mögött a sesei izzadtságtól terhes lélegzetét. Újabb rúgás és kegyetlen fájdalom után több métert zuhanva becsapódsz a földbe. Sajognak a csontjaid és a jobb oldalad furán szúr, valamint szereztél pár horzsolást...
- Ennyi lenne az erőd...?

( Ch/sz: 93
Életerő: 80 %-on. Fentebb már leírtam mid fáj.)

A démonszélshurikenes dologig sikerült a terv, de akkor a sensei eltérítette egyenesen a klónom felé. Amikor lerohantam a letaroló ugrással, mögém került felrúgott, majd több méter magasból le, ami nem kicsit fájt, de a jobb oldalam szúrt legjobban (meg persze mindenem sajogott). Lett rajtam pár horzsolás is, erre a sensei ezt kérdezte:
- Ennyi lenne az erőd?
Azt válaszoltam rá, hogy:
Nem! Csak kíváncsi voltam, mire kell számítanom.
Ahogy ezt kimondtam, kezdtem úgy érezni, hogy lehet esélyem ellene. A tervem az volt, hogy valahogy olyan helyzetbe kerülök, hogy a sensei hozzám képest fejjel lefelé üssön meg, például ha a levegőben vízszintesen vagyok, így a kezem a lábánál lesz, nem lesz nehéz megszerezni. A kérdés az, hogy ezt hogy valósítom meg. Egy darabig elterveztem magamban: mivel jobb kezes vagyok, és szúr a jobb oldalam, így nem találnám el semmivel, mégha egy helyben állna sem. Csak úgy van esélyem, ha újra használom a fürge test technikát, és ezzel nyerek egy kis időt. Ha ezt megtettem, a másik démonszélshurikenemhez kötök egy drótot, amivel majd tudom irányítani repülés közben. A terv alapból megbukik, ha a sensei észreveszi a drótot, de meg kell próbálni. Egyből, amikor felé hajítom ezt a fuuma shurikent, dobok utána két shurikent is, hogy ne vehesse figyelem alá a drótot, hanem a shurikenekre figyeljen. Gyorsan megtámadom a két katanával, persze közben még fogom a drótot. Ha gyorsan támadom, nem veszi észre a vékony dróthuzalt, és ha a fuuma shuriken elérte a negyven métert, akkor visszarántom (de úgy, mintha csak a katanával lendülettel akarnék ütni, azért rántom vissza a kezem. Ha jön vissza, akkor márcsak a sensei figyelmét kell elterelnem, és pontosítani a célponton. Ha esetleg elvágja a drótot, akkor majd megpróbálom valahogy a drótba irányítani a csakrám, és azt felkúsztatni a kezére, és akkor már el lenne kapva. Ilyenkor gyorsan kéne reagálnom, és úgy támadni. Akárhogy is történik, résen leszek, amennyire tudok, és ha lesz akár egy pillanat is a fejpánt megszerzésére, lecsapok rá...

A válaszodra csak lassan megrázta a fejét és mélyen kifújta a levegőt. Hagyott téged gondolkodni, de mindeközben egy Naginatát idézett meg egy hirtelen elővett tekercsből.
- Nem ajánlom, hogy holnap szégyent hozz a falura!
Hogy ezt miért mondta az jó kérdés, de annyi biztos, hogy véresen komolyan gondolta minden szavát. Naginatáját megforgatta maga körül és a tekercset bal kezébe fogva legörgette, végig a földön. Azon több pecsétet is észrevehetsz.
- Bármit tudnod kell fegyverként használni, még akkor is ha nem tudod mi is az. Ismered a véletlen szót? Egy ninjának mindig fel kell készülnie arra, amit jelenthet, vagy okozhat. Nézzük mennyire vagy shinobinak való.
Amint befejezte villám sebességgel száguldott feléd. Az utolsó pillanatban fejezted be a Shunshin no jutsu kézpecséteit, de ez ellene nem elegendő. Az első csapása elől így sikerült kitérned, de utána könnyedén kisöpörte a lábad a Naginata nyelével. Hatalmasat estél, de az adrenalin szinted már magas annyira, hogy ezzel most ne törődj! fejed alattpapírt érzékelsz és egy pillantás múlva észreveszed a melletted lévő tekercs egyik pecsétjét. Rajtad múlik mit teszel.
A sensei hat-hét méterre lehet tőled és lomha léptekkel indul feléd.

// Ch/sz: (Nem változott) 93, Életerő: 78 % //

A válaszom után idézett egy Naginatát, és megszólalt:
- Nem ajánlom, hogy holnap szégyent hozz a falura!
Tekercsét legörgette, több pecsét is volt benne. Majd újra beszélt:
- Bármit tudnod kell fegyverként használni, még akkor is ha nem tudod mi is az. Ismered a véletlen szót? Egy ninjának mindig fel kell készülnie arra, amit jelenthet, vagy okozhat. Nézzük mennyire vagy shinobinak való.
Hirtelen hipersebességgel nekem jött, de szerencsére a Shunshin no jutsu segítségével kikerültem a támadását (vagy legalábbis az elsőt), aztán kigáncsolt a Naginatával. Nagyot estem, de továbbra is csak a fejpántra figyeltem. Fejem alatt papírt vettem észre, és mellettem a tekercs egyik pecsétjét. A sensei lassan felém indult.
Gyorsan felpattantam, és az volt a tervem, hogy megtámadom egy úgy csinálok, mintha letaroló ugrással akarnám megtámadni, de nem támadom meg vele, hanem előkapom katanáimat, és azokkal támadok majd. Várok, hogy megüssön, és akkor kawarimizok, de gyorsnak kell lennem, ugyanis azt tervezem, hogy amíg a kawarimi füstje ott van (1-2 mp), addig teljes erőből felé dobok egy démonszélshurikent, hogy nagyon gyors legyen, és még a füstfelhő eltünte előtt célba találjon, majd 5 shurikent is felé hajítok. Ezután mivel valószínűleg kivédi, Shunshin no jutsuval mögé kerülök, és onnan megtámadom katanával, és akkor egyszerre két irányból kellene védekeznie.

A tervem nagyrésze sikerült, csak a végével volt probléma. Amikor Shunshin no jutsut használtam, akkor elhajolt az ütésem elől, és hirtelen hideg fémet észleltem a torkomon. Ekkor megszóalt:
- Úgy érzem, nem értetted meg az előbbi célzásomat... Habár be kell vallanom nem harcolsz rosszul, de nem érhetsz fel egy magamfajta Jouninhoz, ezt be kell látnod. Viszont, most hagyatkozz a véletlenre és ne a saját fegyvereidet használd..! Elvégre ez lenne a mi kis edzésünk lényege, hogy kitapasztaljam milyen a kreativitásod!
Hirtelen elugrott mögülem, és a földön egy tekercset láttam. Körülbelül húsz pecsét lehetett rajta. Elkezdtem gondolkodni: Hogy lehet a véletlenre hagyatkozni. Ha szándékosan arra támaszkodom, az már nem véletlen. És mit akar folyton a fegyverről? Rájöttem!!! (Azt hiszem.) Egész végig szinte az orrom alá nyomta a választ. Biztos azt akarja, hogy a tekercsből válasszak fegyvert. Ezért hagyott minden beszéde után, ami a fegyverekről szól egy-egy tekercset. Ezzel csak annyi a baj, hogy nem tudom, hogy hogyan kell tekercset használni. Hát ha ezt nem tudom, akkor a tekercs lesz a fegyverem. Elhelyezek a tekercsben öt shurikent, persze úgy, hogy a sensei ne vegye észre. A shurikenekél fogva eldobom a tekercset, és ráhajtom egy picit a kicsavart részét. Ekkor gondolom a sensei elkapja a tekercset, de ha a tekercsben lévő shurikent is megfogja, akkor az megsebzi a kezét, és így gyengül közelharcban, és távolsági harcban egyaránt. Ha meg nem fogja meg, akkor a shurikenek tovább haladnak, és a sensei találják el. Ez remélem véletlennek számít, mert 50-50 százalék az éesély mindkettőre, és minkettő nekem kedvez. És a sensei csak nem ugrik el, vagy kawarimizik egy tekercs elől.

Mikor eldobtam a shurikenekkel megtöltött tekercset, elkapta, és az arckifejezéséből lehetett látni, hogy fáj neki, és hogy hirtelen érte. Tehát nem számított rá! Eldobta a tekercset, motyogott valamit magában, és felém jött.
Egyből eszembe jutott egy stratégia. Csinálok 6 bunshint, ötöt magam elé, egyet pedig elbújva a többi möge (leguggolva). Leguggolok én is, majd használom a Shunshin no jutsut, és megkeresem a legközelebbi sziklát, majd az mögé megyek. Az eddig nem látott bunshin feláll úgy, hogy látható legyen. Ezzel átverhetem a sensei-t és azt hiheti, hogy az vagyok én. De persze a klónokkal nem mozgók, csak állok úgy, mintha védekeznék (vagy legalábbis a klón csinál úgy). A szikla mögül figyelek, majd megvárom azt a pillanatot, amit a sensei figyelme leginább lankad, és dobok felé 5 shurikent, és újabb Shunshin no jutsuval mögé kerülök, és így, hogy fáj a keze, kicsit nekifutok, és egy letaroló ugrással megtámadom, mikozben a shurikenektől védekezik. Remélem vérző kézzel kevésbé tudja majd hárítani a támadásom.

Megalkotod a bunshinokat, majd a shunshinnal egy szikla mögé bújsz. Csak reménykedni tudsz abban, hogy a senseied nem vette észre ahogy futsz, mert hiába gyorsít fel a technika, egy Jounin, de még egy chunnin - sőt akár egy genin is - könnyedén észre veszi a cselt. A klónjaid végrehajtották a fejedben született tervet. Te magad kicsit lihegve már a fáradtságtól és érezve a harc alatti sérüléseket rejtőzől és vársz a megfelelő pillanatra, ekkor arra leszel figyelmes, hogy a sensei néhány kézpecsét után létrehoz magából egy másolatot és a klónjaid felé, mindkét alak elkezd shurikeneket dobálni, amik menet közben megsokszorozódnak. Érzed gyorsan kell cselekedned, így hát eldobod az öt shurikenedet és újra létrehozod a shunshint. A shurikenek nem jutnak el a senseig, mert a másik még időben hárítja mindet. Mire odaérnél mögé a jounin vigyorgó arcával találos szemben magad.
- Csak nem hitted, hogy egy ilyen egyszerű trükk bejön ellenem? Na, de legyen, ha mégegyszer megbírsz sebezni, akkor megtanítok neked egy erős technikát!
Amint elhadarta a sorokat kunait rántott és várta a támadásod. Te még a lendület erejét is beleadod az ugrásba, de nem találsz el senkit, viszont a válladon egy shuriken húz véres csikot, ami a sensei másolat elől jött. Mostmár biztos, hogy az nem sima bunshin...
Amint a lábad szilárd talajt fog, arra eszmélsz, hogy a két alak között vagy, most rajtad áll, vagy bukik, hogy tanulsz-e új technikát, vagypedig nem...




// Akt. Ch/sz: 40, Életerő: 70%
- Erős zihálás a fáradtságtól, fájnak az eddigi és újabb sebek, de még bőven harcképes vagy, ám a chakrádat be kell osztanod. //

Odáig sikerült, hogy a bunshinokat létrehoztam, és egy szikla mögé bújtam a shunshinnal, de arra nem számítottam, hogy a sensei létrehoz egy klónt. Kicsit furcsa volt, mert a klón és a sensei mozgását nem tudtam megkülönböztetni, így szinte biztos vagyok abban, hogy nem sima klónokat hozott létre. Elkezdtek mindketten shurikeneket dobálni a klónjaim felé, amik a levegőben megsoksorozódtak. Gyorsan elhajítottam felé a shurikeneket és használtam a shunshint. Az egyik sensei megvédte a másikat, hogy melyik a klón, azt nem tudom, de azért az egyiket megámadtam. Mire odaértem, a sensei vigyorgott és gyorsan elmondta ezt:
- Csak nem hitted, hogy egy ilyen egyszerű trükk bejön ellenem? Na, de legyen, ha mégegyszer megbírsz sebezni, akkor megtanítok neked egy erős technikát!
Nekirontottam a letaroló ugrással, de nem találtam el, ráadásul a másik eltalálta egy shurikennel a vállamat. Mire leérkeztem, addigra már körülvett a sensei és a másolata.
Azt éreztem, hogy nem szabad olyan iramban tovább fogyasztanom a csakrámat, mert már nem maradt sok. Így hát energiagazdaságos módra kapcsolva megformáltam a kawarimi kézjeleit, de nem aktiváltam, csak a kézjeleket használtam. Az volt a terv, hogy lerohanom a két katanámmal az egyiket, és abban a pillanatban, mikor megüt, elfordulok olyan szögben, hogy a lehető legkevésbé lássa a kezeimet a sensei és a klónja, és használom a alakváltó technikát, majd olyan farönkké változok, amilyen a kawariminél is van. Így ott leszek testközelben a sensei(ek) mellett, de ők nem tudják. Majd ha lankad a figyelem, visszaváltozog, majd melőtt eljut az inger az agyába, és onnan visszajut a kézbe, és mozgássá "alakul", addigra katanáimmal megtámadom őt...

// Ugye ha csak a kézjeleket használom, a jutsut nem, az nem keröl csakrába? //

Elmutogattad jól láthatóan a Kawarimi kézpecséteit, de chakrát nem vittél a műveletbe tehát nem is jönne létre a jutsu, persze ezt a másik kettő, maximum sejtheti, de miért is sejtenék egészen pontosan? Talán azért mert jounin, de erre még így is kicsi az esély.
Rárontasz a senseire a katanákkal, aki egy elegáns hárítás után, egy még elegánsabb szúrást visz be a lábadba a kunaiiaval, ezzel megakadályozva, hogy túlságosan mozgékony legyél. Henge no jutsu és farönk vagy. A lábadat majd szétveti a fájdalom, de nem érsz rá ezzel törődni, mert sikerülnie kell a tervednek. Amint az egyik elfordul neked Te visszaváltozol és megpróbálsz ugrani egyet, hogy a csapás erősebb legyen, viszont a sérült lábad miatt ez nem jön össze, ám pont ez a szerencséd. A csapás alacsonyról érkezik és talál. Végighasítasz a sensei lábán, ezzel befejezve a dolgot.
Ő meglepődve, de most már mosolyogva - ami nála elég furán áll - megy oda hozzád és beköti a sebeidet, mindeközben a másik eltűnik.
- Szép volt, egy genintől nem vártam ilyesmit. Holnap reggel négykor ugyanitt, most menj haza és próbáld meg kipihenni magad!
Amint befejezte a mondandóját, egy füstfelhő keretében el is tünt!

// Az eddigiekre kapsz + 8 chakrát, írd fel az adatlapodra és a következő postban legyen benne, hogy hazavánszorogsz, lefekszel, visszajösz. Figyelem: egy éjszaka alatt nem gyógyulsz és töltődsz fel rendesen, szóval nyugodtan írhatod, hogy kicsit még kimerült vagy. Egyébként délután négy körül mozog, szóval van 12 órád pihenni, vagy esetleg vásárolni, stb... //

Mikor a Kawarimi kézpecéteit elmutattam, látszott a sensei-en, hogy nem sejti, mire készölük. Ezután rátámadtam a katanáimmal a sensei-re, hárította őket, és egy kunait dofott a lábamba. Nagyon nagy volt a fájdalom a lábamban, de nem tántoríthatott el a tervtől. Alkalmaztam a henge no jutsut és farönnké váltam. Amikor nem figyelt, visszaváltoztam, és lecsaptam a katanámmal. Megpróbáltam a lendület kedvéért ugrani egyet, de ez a sérült lábam miatt nem jött be. A lábát találtam el, de legalább eltaláltam. Jött felém, látszott rajta, hogy meg van lepődve, de azért mosolygott. Kedvesen bekötötte a sebseimet, és így szólt:
- Szép volt, egy genintől nem vártam ilyesmit. Holnap reggel négykor ugyanitt, most menj haza és próbáld meg kipihenni magad!
Ezután el is tűnt. Összeszedtem a fegyvereimet, és utána fájó lábbal indultam haza, ilyen állapotban nem akartam elmenni boltba, edzeni stb... Egyenesen haza! Mikor haza értem, ledőltem és pihentettem a lábaimat. Az étkezést is az ágyban végeztem. És mikor este lett, aludtam egy jót.
Mikor következő nap 3-kor felkeltem, már nem fájt annyira a lábam, de még így is eléggé fájt. Összekészülődtem, megreggeliztem és mentem az egyes kiképzőterepre...

Amikor megérkeztél a sensei már várt téged. Kezében egy embernagyságú gumibábúval. Barátságosan kacsint feléd, majd arca ismét szigorú alakot ölt.
- Hello Myouga! Jól aludtál? Kipihented magad? - kérdezi és mindeközben egy fához rögziti a gumibabát.
- A mai terv az, hogy megtanítom neked a beígért technikát és, ha sikerül elsajátítanod a nap végére, akkor a kapott küldetésben a Te részedet is megcsinálom, természetesen a fizetséget felezzük. Véleményem szerint ez nem rossz ajánlat, elvégre nem a legizgalmasabb dolog a korház vécéit pucolni! - arcán egy csüggedt grimasz jelent meg.
Közelebb sétált hozzád. Néhány kézpecsét után a kezében egy villámgömb jelent meg, amit nemesegyszerűséggel hozzád vágott. Ettől hirtelen összerázkódtál és a becsapódás helyén némi égési seb melett, meglehetősen zsibbad a tested.
- Ezt a technikát fogod megtanulni. Gondoltam bemutatom rajtad, hogy érezd mire képes a jutsu! Ehhez a technikához elemi manipiulációra lesz szükséged. Mond csak mit tudsz erről a műveletről és a kérdéshez hozzá csapnám azt is, hogy mit tudsz a chakrafelszabadításról? Mit tanultál az akadémián?


( Aktuális Chakra/szint: 110 a tested csak ennyit tudott regenerálni az éjszaka, Életerő: 78% a sebesüléseid közül a kisebb horzsolások eltüntek, viszont a bordáit még sajognak kicsit és a lábad még nem a legjobban néz ki, valamint a villám okozta sebesülés. )

Mikor odaértem, a senseinél egy gumibábu volt, és szigorúan rám pillantott.
- Hello Myouga! Jól aludtál? Kipihented magad? - a gumibaba fához rögzítése közben kérdezi - a mai terv az, hogy megtanítom neked a beígért technikát és, ha sikerül elsajátítanod a nap végére, akkor a kapott küldetésben a te részedet is megcsinálom, természetesen a fizetséget felezzük. Véleményem szerint ez nem rossz ajánlat, elvégre nem a legizgalmasabb dolog a korház vécéit pucolni!
Közelebb jött hozzám, majd néhány kézpecsét elvégeztével egy villámgömb jelent meg a kezében, és hozzám vágta. Ettől bezsibbadtam egy picit, és égési sérülés keletkezett ozz, ahol eltalált.
- Ezt a technikát fogod megtanulni - folytatta - gondoltam bemutatom rajtad, hogy érezd mire képes a jutsu! Ehhez a technikához elemi manipulációra lesz szükséged. Mondd csak, mit tudsz erről a műveletről? És a kérdéshez hozzá csapnám azt is, hogy mit tudsz a chakrafelszabadításról? Mit tanultál az akadémián?
- Hát... elemi manipulációról nem tanultunk az akadémián, de annyit tudok róla, hogy a ninja elsődleges eleme, az az elem, amire a legfogékonyabb, és ezt az elemet tudja manipulálni. A másodlagos elembe, ha nem baj, nem mennék bele, mert nekem egyenlőre elég csak az elsődleges elemmel foglalkoznom. És ez nekem ez a villám, tehát elvileg sikerülnie kéne ennek a technikának. A csakrafelszabadítás... A megfelelő kézjelek után a ninja úgy szabadítja fel csakráját, hogy az általa kívánt jutsut létre tudja hozni. Nem elég csak a kézjel felszabadítás nélkül, mert akkor az lesz, amit a tegnapi edzésen kihasználtam, hogy nem jön létre a jutsu. És nem elég csak a felszabadítás sem, mert ha elég lenne, akkor nem használna senki kézjeleket. Dióhéjban ennyi...

Megérkeztem a könvtárból, és beszámoltam arról, amit olvastam:
- Azt olvastam, hogy a csakra testi és lelki energiából áll, és különböző nehézségi fokok vannak. A legkönnyebb a taijutsu, amihez nem is szükséges csakra felszabadítás. Utána jön a csakra felszabadítása, azután az irányítások. Itt a nehézségi sorrend attól függ, hogy a testen kívül, belül, illetve a testfelületen irányítjuk a csakrát.A legkönnyebb a testen belül történő, utána a testfelületi, majd a legnehezebb, a testen kívüli csakrairányítás. A villám típusú jutsukról azt olvastam, hogy a felhasználónak a csakráját elektromossággá kell alakítania, ezért az egyik legnehezebb az elemi jutsuk közül a tanulása. Leggyakrabban a kumogakure-iek csakrája villám típusú, így hát nem csoda, hogy nekem is az. És ez az elem gyengébb a szélnél, de erősebb a földnél. Ennyit jegyeztem meg belőle.

// Boccs, a kimásolásért, csak nem nagyon tudtam, hogy hogy kell a karimmal könyvet olvasni. //

A sensei végighalgatott, türelmesen, tekintetével folyamatosan figyelve téged.
- Nos, majdnem. Indulási alapként nem rossz, de most le kell szögeznem, hogy a Taijutsuknál is van Chakrafelszabadítás, csupán a művelet után, belső irányítás következik...
Komótosan figyelve téged, újra megalkotta a kezébe a kis villám gömböt és feléd mutatta.
- Addig rendben van, hogy a villám elemet elektroimulzusokká kell alakítani, de hogyan? Ez lenne még az egyik legfontosabb kérdés, amire magadnak kell rájönnöd, a technika elsajátítása közben!
A kezében lévő villámgömb, hirtelen elkezd zsugorodni, közben pedig a sensei hangja halkan, de fontos infórmációkat sugall feléd:
- A technika lényege, hogy a kezedbe sűrítsd a chakrád és ott megkezd a villám elemű manipulációját. Fontos, hogy el tudd szakítani azt a testedtől, mert ennek a technikának fontos alapja, hogy el lehet dobni! Reggel nyolc körül mozoghat az idő, húzz bele!

// Egy legalább húsz soros tanulópostot kérek a technika elsajátításáról. Sok próbálkozás, lehetőség szerint elméleti hátteret is vigyél bele, és telhetnek az órák lazán! Egy ilyen szintű technika elsajátítása rendkivül megterhelő egy genin számára, főleg, hogy nemrég ismerte meg az elemét. Aztán csak ügyesen, ha van kérdésed, akkor azt privátban! //